Ugye emlékszünk még, hogy pár napja leájultam a mérlegről, annyit mutatott.

Nos, a Projekt keretében megkaptam tegnap őt:

Mivel több órás, megszakított munkával mostanra bírtam összeszerelni, még nem találtam meg, milyen gyártmány. De bármilyen is, akár kínai, le a kalappal a tervező, gyártó, csomagolás-dizájnőr előtt. Ikea és egyéb állatfélék tanulhatnának tőlük. Íme, ez a látvány fogadott a minden darab egymás mellé helyezésekor, felkészülve a csavarozásra.

Lépésenként bezacskózva, még az utolsó 2+1 csavar is. Jobb felső sarokban látszik, hogy még az összes szükséges szerszámot is mellékelték, külön 2 darabot abból a lapos cuccból, amibe befér az M10-es anyacsavar feje, hogy a csavar túloldalán ellent tudjál tartani. Beszarás. (A román gyártmányú ebédlőasztalunk csomagolásából idén januárban például hiányzott az összes(!!!) csavar, mind a 28 db)
Egyébként újabb reklám a kuponoknak: aki még emlékszik, regisztráltam a Coop Family Clubjába, és az így kapott kuponfüzetben volt egy 20%-os utalvány, amivel most megvettem ezt a gépet; ami egyébként most le volt árazva 20%-kal, tehát az eredeti 399,-ről 319,-re, -20%=255,- (81.795,-ről 65.395,-re, -20% 52.275,-Ft -otthon mennyibe kerül?)

A Projekt, melyet megtámogatta lelkileg egy színes, csilivili grafikonos excel táblázattal, úgy szól, hogy legalább (ez már a minimum minimuma) -7 kg karácsonyig. Aztán tovább, határ a csillagos ég. Most mennem kell edzeni .... :-)

Nincs is rá szó valójában.

Másokat épp most rúgnak ki az állásukból.
Megint mások épp az intenzíven fekszenek tüdővérzéssel és hiába várják valaki halálát, hogy lehessen új tüdejük. Ugyanezek szegényebbek lettek egy gyerekkori barátnővel és 8000 frankkal.
Megint mások azt hitték, jogrend van és egy megunt feleséget nem lehet egyszerűen csak kitenni az ajtó elé, mint az üres tejesüveget.
És van, akinek meghalt az utolsó barátnője, 2 nappal a 90. születésnapja előtt. Most már valamikor ő következik, gondolja magában.

De azért velem sír, nevet és örül az első hónak; ami olyan csodálatos, hogy arról már nem is lehet beszélni, mert az már csupa giccs. Szikrázik a nap az első 10 centi friss hó tetején, úgy képzelem, a kristályok éppügy nyüzsögnek, egymásnak dobálják a nap sugarait, mint a gyerekek a hógolyókat.
Itt fekszik mindenütt, mint egy beváltott ígéret: megjósolták, hogy jön.
És valójában nem számít semmi más: csak hogy itt lehetek és láthatom.
Amorénak mondanám: Boldogság, gyere haza! - hogy lásd Te is, ne csak megdolgozz érte...

Megyek vissza az ablak elé állni, nézni és majd a leguruló könnycseppen is úgy csillog a nap, mint a havon.
Örömömben.