Anyunak névnap.
Unokatesóm felesége ezen a névnapon szülte meg a fiát.*

Vettünk egy lakókocsit.
Eltettük télire a kertet.
Mérlegre álltam.
Leájultam róla.
Sztepperre álltam.
Még nem ájultam le róla...
Muszáj csinálni, lefogyni, mert borzalmas vagyok.
Helló 2006, mikor is lefogytam 15 kg-t...!

Meg van az úgy, hogy annyira szép a világod, mint az a ráznivaló üveggömb, amiben csillog a varázs és kerek, ép az egész.
Aztán jön valaki és földhöz vágja.
Kiccsaj anyja bejelentkezett, hogy ezentúl kéthetente hétvégenként el akarja vinni a gyereket.

Mondjuk nehéz úgy kimaradni akarnom ebből a népi játékból, hogy közben Amoréval ellentétes véleményeim vannak és nem úgy cselekednék, mint ő. És persze sürgős beleszólhatnékom van.

*Ez egy másik történet. Mostanában két unokatesómnak is született gyereke és az jutott eszembe, hogy mire felnőnek, mondjuk 18 év múlva én 54 éves leszek. Én leszek a rozzant ámerikái nágynéni, aki 20 évvel ezelőtt kivándorolt, akire már nem emlékszik majd odahaza szinte senki, csak a szintén 50 feletti maradék rokonok. És majd jönnek a fiatal unokaöcsik, megkeresnek, hogy "Teccik emlékezni...a Jocóra, na...ő volt a Manyi néninek a fia, aki a maga apjának az öccsének a testvére és meghalt 2009-ben...na és én vagyok annak a Jocónak a fia..." És majd megkérnek, hogy tudnék-e segíteni nekik is kijutni nyugatra, nálam lakhatnak-e egy darabig, míg saját lábra nem állnak, míg akad valami...
Mint ahogy a tesóm ment például '93-ban Ohio-ba az akkor 63 éves Annus nénihez...
Akiről októberben odahaza megsárgult fotókat találtam, ahol még az első férjével olyan boldogok voltak. Annus néni szép volt, '56 után pár évvel, már megszoktak és berendezkedtek kint, már biztos megvolt némelyik lánya is a 4 közül.
Annus néni még utoljára szeretne Magyarországra jönni, most lesz 80 éves.