Egy exkluzív tanga azért még mindig átsegít a bajokon. Így is, úgy is.

Tegnap véget ért a második könyvelés tanfolyam. Korábban odaértem, úgyhogy átmentem a bevásárlóközpontba vacsorázni. Mivel a termünk még foglalt volt, nem tudtam hová tenni a mappámat, spirálfüzetet, és egy 0,75-ös eviant. Otthagytam a büfében az asztalon.
És ezt szeretem itt: nem tűnt el. Hozzá sem nyúlt senki.

Szóval vacsi az önkiszolgálóban, vettem kenyeret otthonra. Nem tartottunk szünetet, a végén a tanár még mindenkit meghívott egy bambira. Itthon még ébren értem Amorét. Épp egy brutális dokumentumfilmet nézett a Zürichben strichelésre kényszerített magyarországi roma nőkről. Szóval megint polírozva lett az imidzsünk.

Ők ketten az új szerelmeim. Nos...ha szeretném őket, megérinteni, magamévá tenni, akkor össze kell őket ismertetnem Amoréval...

és a másik...

Tegnap elbeszélgettem kicsit magammal és rájöttem, hogy mostanában tényleg tök mostohán bánok a Kiccsajjal. Türelmetlen vagyok és ideges, semmi nem jó és nem figyelek rá eléggé. Ma reggel még inkább szívembe nyilallt saját hibám, mikor indult iskolába és  pár méterről még visszaintegetett, olyan kis sután, édesen, hunyorogva a napfényben.
Újra ki kell találnom magamat.

A nyaralás nem is igazi nyaralás lesz és semmi kedvem az egészhez. Az odáig rendben van, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de azt senki nem említette, hogy ellentétek, ha együtt élnek, elkezdenek egymáshoz hasonulni és egy nap a két  pozitív pólus akár taszíthatja is egymást.
Egyébként úgy beszélünk velem, mintha kisiskolás lennék, vagy mint valami szar beosztott. Nem veszekszünk, hanem néha egymásba marunk.
Én persze úgy érzem: ő énbelém.

Sokba kerül a Kiccsaj fogszabályzója, hát ezt a békát le kell nyelni. Felőlem nem lenne muszáj nyaralni menni, de hát akkor ugye Amorénak mi jut a szabadságra? Üldögéljen itthon? (mint én?)
Egyébként fogszabályzó ügyben eddig csak én tettem lépéseket, de soha semmi nem jó.  De miért nem döntök.
Hogy a picsába döntenék, amikor Te játszod a főnököt???
Azért is velem telefonál, hogy milyen hülye választ adott a német asszisztens, meg hogy a magyar orvos nem képes több, mint egy hete egy 5 soros emailben leírni, hogy mi és mennyiért lenne a kezelési terve. És hogy ezt nekem tudnom, éreznem kéne, ha egyszer könyvelés tanfolyamra járok.
Na, már vártam, hogy mikor kerül szóba.

Hányingerem és migrénem van a stressztől, de ezt persze senki nem veszi észre, ha észrevennék, akkor csak a gyengeség jele lenne, ami ráadásul maradandó, mint a skarlát-betű.

És ha még nem lenne így is minden kibaszott szar: berepült a Kiccsaj szobájába egy kurvanagy szitakötő.
Rázártam az ajtót.