Egy exkluzív tanga azért még mindig átsegít a bajokon. Így is, úgy is.

Tegnap véget ért a második könyvelés tanfolyam. Korábban odaértem, úgyhogy átmentem a bevásárlóközpontba vacsorázni. Mivel a termünk még foglalt volt, nem tudtam hová tenni a mappámat, spirálfüzetet, és egy 0,75-ös eviant. Otthagytam a büfében az asztalon.
És ezt szeretem itt: nem tűnt el. Hozzá sem nyúlt senki.

Szóval vacsi az önkiszolgálóban, vettem kenyeret otthonra. Nem tartottunk szünetet, a végén a tanár még mindenkit meghívott egy bambira. Itthon még ébren értem Amorét. Épp egy brutális dokumentumfilmet nézett a Zürichben strichelésre kényszerített magyarországi roma nőkről. Szóval megint polírozva lett az imidzsünk.

Ők ketten az új szerelmeim. Nos...ha szeretném őket, megérinteni, magamévá tenni, akkor össze kell őket ismertetnem Amoréval...

és a másik...

Tegnap elbeszélgettem kicsit magammal és rájöttem, hogy mostanában tényleg tök mostohán bánok a Kiccsajjal. Türelmetlen vagyok és ideges, semmi nem jó és nem figyelek rá eléggé. Ma reggel még inkább szívembe nyilallt saját hibám, mikor indult iskolába és  pár méterről még visszaintegetett, olyan kis sután, édesen, hunyorogva a napfényben.
Újra ki kell találnom magamat.