Férjnél lenni két dolgot jelent: telefonáltak a berni magyar konzulátusról, hogy elkészült az új útlevelem és a magyar házassági akvi kivonatunk, szíveskedjek postára adni* illetve hogy ha reggel fázom a padlón akkor ezt elég kiejtenem álmosan, félig magyarul és kusza arcberendezéssel: Amore máris hozzám bújik, mintha Mama cserépkályhája ciculna a hátamhoz. Azon nyomban kívül-belül ringató meleg betakar.
Meg az is olyan jó tud lenni, hogy ha péntekenként várom a kiscsajt az iskola előtt, várom az énekkar végét és Amore ha épp időben vágtázik haza, akkor a főútról pont meglátja a nagy szőke loboncomat, letér az útról és elémkanyarodik. Beülök mellé, újra beleszeretek a szarkalábakat mosolygó szemeibe, cakkozott, Labello-rózsaszín ajkaiba és legszívesebben a bőre alá bújnék. Ülünk és várunk pár percet a Kiccsajra.
Jó ez.
Szombaton mentünk bevásárolni, hosszú idő után újra szombaton. Ez kis reggelit is jelent a szupermarket melletti kávézóban. Kettesben. Gyerek már pár hónapja nem akar jönni vásárolni. Aztán még jövünk-megyünk kicsit, kiárusításon is voltunk, még mindig ott porosodnak a polcon a tányérral egybekötött leveses csészék, a kedvenceim. Hófehér, magábamintás porcelán, csipkeszélű, indamintás. Előbb nézném antiknak, mint kidobásra váró, leltárból már leírt tucatárunak. Mondtam Amorénak: ha legközelebb is még ott lesznek, szeretnék belőle 6-ot. Tudod, olyan portéka, amiről nem tudsz lemondani. Amire valójában semmi szükséged, de mégis kell. Mert olyan szépséget hoz az életedbe, hogy arra van szükséged, ez az, amiért kell.
Vasárnap jól kialudtuk magunkat (mondjuk ennek már semmi nyoma), aztán 3-kor indultunk Baselbe. Estefelé még kicsit sétáltunk a készülődő belvárosban. Szokás, hogy ilyenkor este hozzák el a Klikkek, csoportok a készítőktől a "lámpásokat" és pikolómuzsikával kísérik a készítőtől a klikk bázisáig a hatalmas, festett remekműveket. Lepedővel letakarva, mert a motívum az hétfő reggeli meglepetés.
Vacsi a nagy pályaudvar melletti Burger Kingben volt. Megnéztük a pályaudvart is, hasonlóan szép, mint a Keleti vagy a Nyugati épülete Pesten; van egy francia oldala is, ahol már vámvizsgálat van. Minden rendben volt, megágyaztunk a felfújható vendégágyra (ezen töltöttük a nászéjszakát is mellesleg) a nappali padlóján (ja, Amore Nagymamájánál vagyunk éppen). Aztán éjfél körül már nem bírtam a hasgörcsöket: a Crispy Chicken felvert álmomból és a gravitációnak fittyet hányva távozott szervezetemből. Azt hittem, odahalok. De "kialudtam magam", egészen 02:45-ig, amikor is csörgött az óra.
Felkelés, öltözés, kávézás, indulás.
Ez az úgynevezett Morgestraich. Hajnali 4-kor kialusznak a város fényei és zenés felvonulással veszi kezdetét a Fasnacht (kb. farsang). A töksötétben csak a felvonulók pislákoló lámpásai világítanak, tömeg a sötétségben.
Kb. fél hatra értünk haza (1,5 óra múlva, tehát még reggel van) és aludtunk pár órát. Délelőtt egy kiadós reggeli után visszamentünk a belvárosba. Az üzletek többsége a farsang idején pár napig zárva tart, de azért sikerült venni Kiccsajnak papucsot, már muszáj volt. A délutáni felvonulás 14:00-kor kezdődött, oda is kimentünk. Ebben a gyerekeknek a fő attrakció, hogy a traktorok vontatta díszes kocsikból a maszkokba öltözött figurák édességeket, plüss állatokat, virágot dobálnak. A gyerekek szatyorral érkeznek, abban gyűjtik az elkapott cuccokat. Van persze, amikor nyalánkság helyett annyi konfettit szórnak az emberre, hogy prüszkölsz tőle...
Én is fogtam rózsákat, tulipánt, nárciszt, csokit, Nesteát, meg mindent.
Aztán hazajöttünk és hullafáradtan ágyba dőltünk.
Aki kíváncsi rábővebben, írja be a youtube keresőjébe: "Basler Fasnacht" és/vagy "Morgestraich".
* mondtam, hogy majd személyesen átveszem A svájci postában még csak-csak megbízom, de a magyar irodistákban kevésbé.