Napokig havazott, minden csupa fehérre dermedt kristálycsoda.
Rémálmaim vannak, olyanokat üvöltöztem ma egy bevásárlóközpontban, hogy "pedig egy kurva nadrág van rajtam, még csak azt sem mondhatja, hogy kihívóan öltöztem", (vagy a kurvanadrág mégiscsak kihívó?) mikor megkérdeztem egy biztonsági őrt, hogy merre van a wc, onnan pedig a kijárat. Valahogy puszit akart az infóért cserébe, aztán tragikus hirtelenséggel a nyaka köré kapta a lábaimat és még azt is láttam, hogy a régi bordó magassarkúmat hordtam, azzal zúztam az arcát, hogy engedjen már el.
Előtte meg úgy feküdtem a hülye vendégágyon, mint most Pesten két hétig, felettem egy kardiológussal (aki a valódi világban sosem jön házhoz...) és épp defibrillált. Engem. És éreztem, hogy iszonyú szívbeteg vagyok.
Gyerek ma nem akart felébredni, 11-kor már én keltettem, mert azért mégis. Ma nincs iskola, aludhattam volna én is, de ma mosnom kellett. FKV.
Valamiért nem megy ki a fejemből az, hogy: a zöld színbe nem lehet belekötni. Nem a kedvencem, de be kell látnom, hogy a zöld a legtökéletesebb.
Összetákoltam az önéletrajzom, eszembe jutott, hogy a régi Financial Controller Pestről most itt dolgozik a Kempinski svájci központjában. Írtam neki és az előbb válaszolt is. Hát persze, hogy örült nekem, és megadta a koordinátáit. Mégiscsak jobban fest a nyeszlett életutam, ha akad benne egy genfi referencia.
Olyan fáradságos, már-már meddő próbálkozásnak tűnt ma beindítani a számítógépet, mintha egy nyaktól lefelé bénultat akartam volna leszopni.
Pontosabban: szopás, az volt, órákon át, csak eredmény nem...

Ezek az új szerelmeim az Ikeából. Még nem tudom, hogy reménytelen szerelem-e. Az mondjuk biztos, hogy a next költözésig (1-3 év) nem veszünk ide már semmit.