...és mindeközben...
Eladtam a számomra utálatos cd-dvd tároló tornyot, tudod, olyan ikeás. Semmihez nem illik és a színét (bükk dekor) mindennél jobban utálom. Ma délután viszik el, még szét kell szereljem.

Eladtam a két használt fenyő éjjeliszekrényünket is, némi macskakarmolások vannak rajta. "Kerestem" rajtuk 15 frankot. Inkább, mint hogy én fizessek ennyi szemétdíjat, hogy elvigyék...Ugyanez érvényes a fenti cd állványra is.

Anyuéktól "pakkot kaptunk". Mikor megláttam, először is felforrt az agyvizem. 10ezer forint volt két csomagra a postaköltség. na...izé...francba. Nem írhatom le, amit gondolok.

Kiderült, hogy az új lakásban a konyhai alsó+felső szekrény közötti kis faldarab sárga. De olyan sárga, amilyet még soha az életben.
A természetben és a digitális színpalettán fellelhető kb. ezermilliárd szín közül csak a sárgát utálom. Meg a pirosat, de ha, akkor már inkább piros...
Szóval valahogy meg kell küzdjek az életemért a kibaszott sárgával.
Egyátalán, ki találta ki azt, hogy sárga.

Amore tegnap mártírként eljött velem (elvitt) IKEÁba. Csak költözős dobozokat vettünk, meg 800 teamécsest. Meg volt még nyálcsorgatás.
Utána hazafelé megnéztük az új lakást (ekkor csapott arcba a sárga) és azt mondja az én Mézem:
-Ide még elférne szerintem neked egy olyan tükrös fésülködőasztal... Érted, így.

És akkor én...érted. Nem a fésülködőasztalért szeretem, hanem ezért a mondatért.

Miközben itt milliókat adakozik a nép a malária ellen, Brittany Murphy sajnos 32 évesen örökre lehunyta szemeit; odahaza szokásosan becstelen, milliókat zsebrevágó mutatványosokat kerget a népharag...mindeközben van egy ország, amely megint megmutatta, mire képes az ő intellektuális nagysága. Odabaszott az asztalra, hogy aszondja: -Itt vagyunk, ide süssetek parasztok, ezt csináljátok utánunk. Újra fent vagyunk Európa kulturális térképén, kicsapjuk az IQ-aduászt, hogy csak úgy fröccsen!

És tényleg.
Ezzel a felkiáltással, így karácsony előtt, véghezvitte ez a buta, ostoba, neoprimitív, arrogáns, egoista szubkultura a Nagy Tettet.
Hetekig tartó szoros küzdelem, könnyek, drámák, sorsok...Bruce édes affektálása...ami egyfelől az ember agyára megy, másfelől ennek az embernek több stílusa van, mint 50-50 Sylvie-nek és Dieter Bohlennek együttvéve.
Tehát leküzdöttük heteken át tartó ellenszenvünket, Dieter "Én ezt jobban tudom" Bohlen megmondóemberes kioktatásait, Sylvie jujjszőke, "mega-totál-szuper" semmitmondó értékeléseit...trendi "diamond glossy" szájfényénél csak a szemei csillogtak jobban, mikor egy-egy artista tökéletes izomzata dolgozott a színpadon...

És akkor jött a nép és az ő ökle, meg a már említett asztalracsapás.
És azt mondta az ököl:
-Hülye vagy, bazmeg? Áriázol? Mit áriázol??? Világslágert énekelsz? Többet is? Tökéletesen, szívszorítóan játszol pánsípon, a romániai nyomorból kinőve, azon felülemelkedve? Táncolsz, mint Fred Astaire? Felgyújtod magad, mint még senki más? Minek???? Ez mind szar!
2009-es év "Super Talent"-je akkor is, csakazértis egy ugri-bugri kisjenő lesz adidas zokniban, akinek az az összes tudása, hogy leguggol, fejen vagy egy lábon áll és a játszótéri keverék vakarcs kutyája körülugrálja.
Egy tehetségkutató versenyen másodiknak vagy ötödiknek lenni, 37ezer jelentkező közül kimagasló és kivételes teljesítmény.
De másodiknak lenni...egy kutya mögött...? <@{>^#@%"+!%/!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ennyit tud a német közönség, aki szavazataival eldöntötte, hogy a 100'000 eurós fődíjat egy foltos négylábúnak ítéli.
Már csak arra vagyok kíváncsi, hogyan fogja ezt a produkciót Dieter "NafigyeljélÖcsém" Bohlen eladni, ebből súlyos euróhalmokat és bizniszt csinálni. Ő ugyanis mindvégig az énekeseket nyomta, holott arra igazából ottvan a "Megasztár" német változata. A Supertalent bármely kategóriában hasító, kimagaslóan tehetséges embereket lenne hivatott felkutatni.
Németország az igazi "végtelen lehetőségek országa", ahol az ország legtehetségesebbje -embere- egy farokcsóváló kutya.