Ezt az egészet a Lakáskultúra honlapjáról loptam.

Fedőnevem: neobarokk.
Just call me Goddess.

Hogy ezt hogyan fogom megszülni és összepasszintani a már említett tömörfa asztallal... hát ezek az élet nagy és fogós kérdései.

Na hát a közös ebédből nem lett semmi, és szerintem nem én voltam a kockafejű.
Illetve utána igen, az idegtől.
Reggel még azt mondta: ne csináljak kaját, meg hogy nem tudja még...majd ír e-mailt. Nem írt, én meg nem csináltam enni.
Aztán meg duzzogott emiatt és én voltam a szőkenő.

Az út a lábdokihoz tökjól ment - volna, ha nem néztem volna be egy körforgalmat...Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, egye kocsit elengedtem, és valamiért úgy gondoltam, hogy utána mostmár én következem...pedig jöttek még a körforgalomban és "bevágtam" a következő elé... Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért.
Idegalapon vagyok egyszerűen.
Ettől függetlenül jól ment a vezetés, aztán beugrottunk Amoréhoz. Kérdeztem, hogy hozzak-e neki valamit enni, ha jövünk visszafelé a bevásárlásból.
Erre megint tette a megjegyzéseket. "Ebédidőben otthon örültem volna neki, mostmár nem kell szívességet tenned..." stb.
Jó, értem én, hogy stressz van a melóhelyen, meg fejetlenség.
De hidd el, szívesen cserélnék sokszor.

Ilyen lesz az asztal, pénteken mehetünk érte. Székünk van hozzá.