Szerdán estefelé megnéztük a második lehetőséget is, egy 6 lakásos társasház. Amore nem volt elragadtatva, mivel nincsen mélygarázs, sem semmilyen garázs, csak felszíni parkolóhely. Viszont a lakás, az egy mese. 5 szoba, mindenhol szép sötétbarnás laminált parketta, a konyha és a fürdő momentán szét van verve a tégláig: minden vadiúj lesz. Új konyhabútor, konyhagépek, fürdőkád, minden. Van a konyha és az egyik szoba közt egy pici balkon, a másik oldalon viszont nagy kétszárnyas teraszajtó és kiléphetünk a zöld udvarra. Merthogy ez földszint.
És kb. 20ezer forinttal kerül többe, mint a mostani 3 szoba.
Jó, most lehet kérdezni, hogy minek nekünk 5 szoba. Igaz, nem kellene. Csakhogy itt alig akad kiadó lakás, ami kiadó, az mind a török és jugó kolóniákban van. Ezek sokszor egy évig is üresek, mert senki nem akar odamenni lakni. Szóval nem, nem kéne 5 szoba, de hát így adódott.
Azt még nem is meséltem, hogy a kőbányai lővöldözést gyakorlatilag live "hallottuk", aztán délutánig le voltak zárva az utcák arrafelé.
Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy tényleg költözünk. Kérdés csak az, hogy ki tudja-e várni a lakást kiadó csákó, hogy nekünk 3 hónap felmondási időnk van.

Végső soron napok óta kómában téblábolok, túlélek - megint.
Gondolkodom, hogy írok mindenhová fröcsögős e-mailt, ahol Magyarországon megfordultunk (kivéve Pannonhalmát), mert sajnálom, de ez az ország egy nagy büdös szarkupac. Persze, addig-addig fogok kómázni, míg elérkezek egyik vagy másik péntekhez, amikor már hülyén fog kinézni, hetekkel ezelőtti cuccokon fröcsögni, és végül mégse írok.
Pedig.
De kezdjük inkább Szlovénijával.
Szlovénia itt lakik felettünk és eddig is molesztáltak bennünket napi több órában székcsigorgással és magassarkúban (nem egyhelyben) topogással, mindez nemkívánatos, egyéb forrásokból fakadó decibelekkel aláfestve.
Pont október 1-én, mikor már ráalvással készülődtünk az utazásra, hajnali fél háromkor felébredt Amore a fentről jövő ordibálásra, lakásszétszedésre.
Azt kérdi: Hallod? Mondom neki, hogy már egy órája. Eredetiben én akartam felmenni, mégiscsak "ostblock" erőspaprika folyik az ereimben, legalábbis egy diplomatikus svájcihoz képest, végül ő ment fel, fél óra megfontolt hallgatózás után.
Én a nyitott ajtóban csak annyit hallottam, hogy csengetés, ajtó kinyit, hangos szavak és Amore rohan le a lépcsőn, mondja, hogy hívjam a rendőrséget.
Hogy rövidre zárjam: annál a dramaturgiai fordulópontnál, hogy "ajtó kinyit", Szlovénia egyszerűen kinyúlt az ajtó takarásából és torkonragadta az én Drágámat, üvöltve, hogy takarodjon, majd lerúgta a lépcsőn.
Rendőrség jött, ketten. Szöszi és egy ilyen Palika féle a Barátok köztből. Felmentek, lejöttek, kicsit csend lett, aztán megint kezdődött előlről a színes esztrádműsor.
Megint hívtuk a rendőrséget, 2 autóval jöttek 4-en, kesztyűt húztak és elvitték Szlovéniát magukkal. Másnap, míg ő kialudta a promilleket az örsön, Amore feljelentést tett, stb...
Most meg lakást keresünk, másikat.
Illetve tegnap megnéztünk egy házat. Egyrészt tök jó lenne, mert idővel tök szépre meg lehetne csinálni, másrészt viszont az nagyon sok meló és pénz. Viszont a jelzálog havi törlesztése olcsóbb lenne mint a mosti bérleti díj, a költségekkel együtt is.
Tegnap este már kiválasztottam, melyik ikea-konyhát szeretném.
Jelen idő szerint egyébként utálom az ikeát, mert mire úgy hozza a sors, hogy megvehetném, amit szeretnék: vagy még drágább lesz vagy beszüntetik.
A házban egyébként annak a sajnálatos ténynek köszönhetően, hogy egy beteg, mozgásában már korlátozott néni lakta (meghalt), a nappali sarkában áll egy vadiúj hiperszuper zuhanykabin.
És van télikert.
TV antennával.
Én még azt sem tudom, hogy igazából ki tudjuk-e fizetni.
Ma megyünk megnézni egy bérlakást. Az pl. 1500 frank lenne havonta, a jelzálog maga meg max. a fele, érted.

Tegnap csináltam az önéletrajzomból egy tökjó prezentációt, elküldtem egy álláshirdetésre. Egy építésziroda keres félállásban asszisztenst. Nem tudom...valaki odafent..segítsen, lécci...

Az utazásunk ilyen volt:
Wattens
Körmend
Mosonmagyaróvár
Pannonhalma
Budapest
Visegrád
Esztergom
Üröm
Miskolctapolca
Hortobágy
Budapest
haza...

A sok jövés-menés miatt hamar eltelt. Nem úsztuk meg veszekedés nélkül, megint egymásra mutogattunk, hogy ki a kockafejű.
De a legjobb az volt, hogy én a térképre, Amore a GPS-re meredtünk gyanútlanul, jött egy balkanyar és nem volt út tovább. Majdnem kiszaladt a számon egy bazmeg, de ilyet mégsem mondunk ugye, ha teljes gyönyörű szélességben ott vár bennünket a balkanyar után a Tisza.
Keresztbe.
És jött egy komp, olyan hajtotta, mint a régi vízimalmokat, csak ez azt mondta, hogy "töff-töff-töff...." nagyon lassan, komótosan.
És által mentünk én a Tiszán ladikom, ladikom de ladikom. Hát ennyi, nagyjából.