Nekem sosem mondták, hogy "tiszta anyja", másokra hasonítok, gondoltam.
Csak az út, amit járok. Az a tiszta anyja ez a gyerek.
Én is, mint ő.
Ott, azt, úgy.
Egy ugyanolyannal, vagy hasonlóval.
Aztán megint, évek, évtizedek múlva.
Pedig mennyire hittem, hogy én másképp lesz.
Pedig (m)ennyire küzdök ellene.
De a Sors, mint írtam, szeszélyes ribanc.
Vagy: mégse, hanem pontosan követi a leírtakat, mindegy, bármicsinálsz.
Fejre is ällhatsz.
Meg is szakadszhatsz.
Sorsod sorsszerű.
Tényleg meg kéne filmesíteni a könyvemet.
Tényleg meg kéne könyvesíteni a létemet.

Nagyon izgultam, de klassz volt. A kiállítás is, a Kiccsaj is.

A kiállítás a "Tájak - Ég és Föld között" nevet viseli és ennek megfelelően VvG tájképeiből válogatták össze a kiállítás anyagát (értsd: nem volt sehol egy darab napraforgó sem)
VvG-t egyszerűen szeretni kell. A zseniális tehetség tényleg ott van, vagy azokban a személyiségekben tud kibontakozni, akik...hm...kellőképpen másmilyenek, máshogy látják a világot, más kifejezési módot keresnek és találnak és akiket a nemilyenek általában kissé vagy nagyon őrültnek tartanak. Pedig.
Olvastam egy itteni újságban a kiállítás elején-kapcsán, hogy él itt egy igazi van Gogh leszármazott. Az ő és VvG apja vagy nagyapja voltak valami másodfokú rokonok, az istennek se találom már a cikket.
Ő is fest, bár nem lett híres, mint VvG, nagyon emlékeztetnek a képei VvG festményeire.

Nekem egyébként a késői képei tetszenek -ha lehet ilyet mondani valakiről, aki 37 évesen halt meg és a ciklusai mondjuk pár hétig tartottak-, amiket a szanatóriumi kezelés alatt festett (Saint-Rémy, 1 év, 1889 májustól - 1890 májusig).
Értsd: nem szaggatott-vonalkásak, mint a sok búzamező, hanem körkörös mozdulatokkal alkotott, hullámzó képek, mint az idegpályák tornádója).

1888 június

vs.

1889 június