Szóval az autós vonattal megérkeztünk Olaszországba éjjel, délelőtt pedig Horvátországba. ALudtunk egy sort, délután felé meg lementünk megnézni a vizet-partot és az első fej-hát, akit megpillantottam, úgy nézett ki, mint az egyik Ex. Gndoltam: ez fasza, teljesen beleillik az életem úgynevezett véletleneinek sorába. Mivel még napszemüvegben se mertem konkrétan arra nézni, hogy megbizonyosodjak, nem derült ki, hogy tényleg vagy sem.
Az egy hét úgy eltelt, mint a huss, utolsó nap dél körül indultunk Vir szigetről, Körmendig. Zágrábnál nagy dugó az autópálya fizetőkapujánál, 1 km-rel odébb szintén nagy dugó: emberek akkor szálltak ki éppen egy tangóharmonikát játszó, összegyűrt autóból, ami beköszönt a szalagkorlát alá. A motorháztető úgy kb. a semmibe nézett, a korláton túli domboldal felett.
Végre csak odaértünk.
Körmend jó, biztos pont az életünkben, már ami a panziót illeti: mindig rendben van és a kaja is isteni.
De.
Ha rám hallgattunk volna, akkor Z.Egerszegen alszunk. Mivel végülis háromszor is át kellett autózni Egerszegen, és a keszthelyi kastélyt úgyis emg akartuk nézni... Még Svájcból eltelefonáltam Körmendre, hogy lesz-e friss csirkehúsuk ezen a hétfőn? Azt mondta a boltos, hogy ők nem tartanak, de a másikban van, igen, biztos.
Na, hát nem is olyan biztos az kérem.
Mivel nincs is csirkés pult a körmendi intersparban.
Szóval ezért további köröket rótt ránk a sors.
Aztán volt az a baleset a 76-os úton.
Aztán hétfőn este végre itthon.
Kedden kialvás, mosás. Szerdán leadtuk az autót a szervízbe, pótautóval mentünk a vidámparkba. Aztán már csak itthon voltunk a héten. Amore hétfőn ment dolgozni, már csak 2 hete van ennél a cégnél, elég lazán veszi a kanyarokat. Szerdán is eljött korűbban, mert kontrollra mentünk az ortopédiára, csütörtökön egy reggeli értekezlet után már hazajött, felmarkolt minket, vittük vissza az autót a szervízbe, pótautóval Németországba meg Baselbe bevásárolni, vissza, autócsere, irány az ikea (ágymatrac -15% akció, plusz le lehet adni a régi matracot). Alig 10 perccel indulás után kiszakadt a bal első index. Fusi-puzzle, ragasztószalaggal.
Viszont vettünk matracot, ágyrácsot és alakul az új ágyunk. Amit egyébként már nem is lehet kapni...még jó, hogy megvettük.
Pénteken annyit kellett mosnom, mint még soha, 7-szer kapcsoltam be a mosógépet.
Szombaton délután pedig mentünk Amore esküvői tanúja férjének a 60.születésnapjára. Sátor egy fennsík-féle mezőn, szép kilátással a dombokra, partiszervíz, ananászkocka ezüsttálcáról.
Az ünnepelt testvére egyébként a vérszerinti apósom.
Aki én most láttam először. Kiccsaj is (neki ugye a vér szerinti nagyapja). Amore kb. 1szer látta az elmúlt 30 évben, 10 évvel ezelőtt.
Hajnali 3-kor értünk haza.
A dolgok hátuljáról (érzelmek, gondolatok) majd később.
Most brutálisan hétfő van, napok óta fáj a fejem és ahogy Bridget mondaná: itt ülök bugyiban pedig... pedig nincs itthon kenyér, hoznom kell, mire Kiccsaj felébred.