Szokás szerint cafat anya-háziasszony vagyok: mosatlan a konyhában, 10-kor indultam el reggeli friss kenyérért és több csokit vettem, mint kenyeret.
Meg egy esküvősös képeslapot, amit majd unokatesónak kell elküldeni.
Az úgy volt, hogy július 3-án kora délutánra már nagyon készen álltam, már alig vártam. A túlzott elővigyázatosságnak hála egy egész órával korábban értünk oda a vonatinduláshoz. Ez az a vonat, ahová autóstul felhajt az ember. Előre kell foglalni helyet, mi 22:55-re foglaltunk, de szerencsére még felfértünk a 21:55-ös vonatra. Amore a hátsó ülésre ment aludni (1 óra hosszú az út), én meg csak ámultam. Az éjjeli sötétségben, hegyek között-völgyek között zakatol a vonat, fentről látod a kivilágított falvakat, akár felszállás után nemsokkal egy repülőről, a majdnemtelihold is fent az égen, minden kékes-sötétségben sejlik és csak a zakatolást hallod.