Olyan gyönyörű szombat reggel volt!
Kapartuk a jeget a kurva autóról (mert ugye nem hallgatunk a kis feleségünkre és nem a mélygarázsban álló másik, ráadásul nagyobb autóval megyünk bevásárolni...) és fehér csend pihent a hegyek közt, hosszában próbált besütni a nap a völgybe, megcsillogtatta a nagyon lassan olvadozó havat-jeget, finom ízű volt a levegő, meg ilyenek.
Aztán mikor az utolsó boltból is kijöttünk, naná, hogy sikerült átmennem agresszív kismalacba. Nem tehetek róla. Beszólt, visszaszóltam és ennyi elég is a férfias önérzetének.
A nap hátralévő részében már nem is szóltunk egymáshoz. Pár óra csend mondjuk nem árt néha.
utána sokkal jobb az összegabalyodás, harapdálás.
Vasárnap későn keltünk és reggeli után ide mentünk. Ilyen fegyver meg katonai meg egyenruha múzeum Solothurnban. Sokan leszólják a várost errefelé, pedig szerintem gyönyörű. Az iwiwen azt írták: a legszebb barokk város Európában. Fel is turbóztam a városszavazást, összegyűlt a szükséges 50 szavazat már réges-rég, mégsem alapították még meg iwiw-városként. :-( Mindegy, szóval Solothurn és fegyverek, mozsárágyúk, kardok, pisztolyok, satöbbik.
Utána meg ilyet kaptam.
Most eszegetem a végét. Iszonyúan ütős cseresznyepálinkával van átitatva a belső kétharmada.