Na hát a közös ebédből nem lett semmi, és szerintem nem én voltam a kockafejű.
Illetve utána igen, az idegtől.
Reggel még azt mondta: ne csináljak kaját, meg hogy nem tudja még...majd ír e-mailt. Nem írt, én meg nem csináltam enni.
Aztán meg duzzogott emiatt és én voltam a szőkenő.

Az út a lábdokihoz tökjól ment - volna, ha nem néztem volna be egy körforgalmat...Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, egye kocsit elengedtem, és valamiért úgy gondoltam, hogy utána mostmár én következem...pedig jöttek még a körforgalomban és "bevágtam" a következő elé... Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért.
Idegalapon vagyok egyszerűen.
Ettől függetlenül jól ment a vezetés, aztán beugrottunk Amoréhoz. Kérdeztem, hogy hozzak-e neki valamit enni, ha jövünk visszafelé a bevásárlásból.
Erre megint tette a megjegyzéseket. "Ebédidőben otthon örültem volna neki, mostmár nem kell szívességet tenned..." stb.
Jó, értem én, hogy stressz van a melóhelyen, meg fejetlenség.
De hidd el, szívesen cserélnék sokszor.

Ilyen lesz az asztal, pénteken mehetünk érte. Székünk van hozzá.

St. Martin's Day
01-11 11-11 Vagyis elsején halt meg apu húga és ma temetik.
45 perc múlva.
Ez a számsor egyébként mit jelent egy informatikusnak...?
Tegnap nagy elánnal kiszedtük a buszból a középső "padsort", hogy akkor mi elmentünk új ebédlőasztalt venni, de a boltban kiderült, hogy csak megrendelésre.
Megrendeltük.
Mostmég imádom, mert tömörfa, szép antikszínű, szögletes.
(a mostani ovális - brrrr; dekor - brrrr; bükk - brrrr)
És bár ez a régi is elbírt engem...érted...khm...az új majd még annál is jobban.
Csak aggódom, hogy nem lesz hely neki az új lakásban. Vagy csak úgy, ahogy csak nekem tetszik, Amorénak esetleg nem.
Kiccsaj már harmadik reggel (nem egymás után) kelt fel korán és jött oda hozzám fél hétkor nézni a McLeod lányait.
Tudom-tudom, ciki a sorozat, fogalmam sincs, miért kezdtem el nézni. Talán mert anya is nézte.
És hiányzik az anya.
Tegnap meséltem Amorénak egy lányról, akinek majd talán kicsit kellene segíteni, ha kiköltöznek ők is Svájcba. Talán papírokat kitölteni, elmenni velük lakást nézni, intézkedni, stb. Kérdezem tőle:
- Szerinted kérjek ezért valami fizettséget?
- Á, dehogyis. Majd a mennybe kerülsz ezért a jócselekedetért.

Vagyis megint egymásnak "feszült" a magyar anyagiasság és a svájci jószívűség (így is lehet mondani...). Mindegy, még úgysem tart ott a dolog.
Mit írjak még...?
Jaj, hétvégén kaptam én meg Kiccsaj tökszuper gumicsizmát, bélelt, jó meleg és Qjól néz ki. Persze nem olyan, mint Bridget csodacsizmája, de azért szép.
Délben Amore hazajön az autóval, ha minden igaz, együtt ebédelünk, aztán ő visszamegy motorral dolgozni, én meg elautózok a Kislánnyal az ortopédushoz kontrollra.
Kislány...
ugyanmár.
Az már rég volt.
Csak én kislányozom még.
Azért az bassza a csőrömet, hogy a két nagyanyja még csak egy képeslapot sem küldött ennek a gyereknek. Annyira, de annyira szívesen kiosztanék mindkettőnk családjában néhány büdös nagy pofont; iszonyú szerencséjük van pl., hogy nem mentem a temetésre meg nem voltam ott múlt vasárnap a nagyanyámnál, amikor is kibújt a szög a zsákból: hogy a pénzek merre folytak...
Ahová meg folytak, a kedvenc unokákhoz, azok meg le se szarják a nagyanyámat, nekik picsamindegy, hogy a mama mihez kezd egyedül. Felőlük már holnap beadhatná a  kulcsot ő is.
Én nem tudom...nem értem...hát mindenki nemnormális???

Megcsináltam egy kókuszos kocka jellegű sütit, recept a netről (rama.hu). Mondjuk, már mindenki kurvára elkényelmesedett, az biztos. A weboldalak is arra várnak, hogy a felhasználók töltsék fel a recepteket. (a kereskedelmi rádiók a hallgatóktól kérik a közlekedési információkat, már nem fizetnek a Fővinform szolgálataiért; az ingatlan-ügynök az érdeklődőnek kiadja az én telefonszámomat, hogy egyeztessünk MI KETTEN időpontot, hogy megnézhesse az új bérlő a lakást, sőt NEKEM postázza ki a kitöltendő nyomtatványt...)
Szóval a süti.
Hát a kurva anyját a recept feltöltőjének.
20 dkg kókuszreszelék nem hogy fele a tésztába/felébe meghempergetjükre nem volt elég, hanem CSAK meghempergetni sem volt elég. A tésztába meg nem is kellett volna szerintem, mert kemény lett annyi szilárd alapanyagtól. Kemény, mint valami egy hetes kenyér.
Hát hogy lesz itt karácsonyi sütikavalkád?
(kavalkám.)