Blogtechnikai szempontból csupa unalmas dolog történik és sajnálom, hogy már közel sem annyira érdekes a blog, mint minimum régebben volt.
Nincsenek Nagy Gondolatok, mert valahogy ebből a szempontból -sajnos?- lejjebb adtam: mit tépelődjek bármin is, ha egyszer jó minden, minek gondolkozzam szét magam, ha egyszer rendben van minden, boldog vagyok? Jó, néha kicsit kell azért a szemellenző, pár pillanatra. De a rákövetkező pillanatok mindig kárpótolnak.
Nem arra gondolok, hogy pl. szombaton 3 pár cipőt kaptam (ebből kettőt egy diszkontból, 5ezer forint volt együtt a 2 pár, a harmadik pedig ingyen, mert az ajándék szuperpontokkal fizettünk érte), hanem arra, amikor napközben Amore spontán ír nekem valami szép pár sort e-mailben. Jó, értem én, hogy még egy éve sem vagyunk házasok és még tudunk turbékolni...Vagy arra, hogy tegnap vette a fáradságot és 1 órával hamarabb hazajött munka után, csakhogy "miattam" elmehessünk Baselbe az ART BASEL megnyitójára. Kaptunk ugyanis a nagymamája révén ingyen belépőt, azaz ez sem került semmibe, mégis olyan boldog voltam.
Az utóbbi napokban elég szürkének éreztem magam, meg az egész "én"-t, úgy, ahogy vagyok...nyomasztottak dolgok [mert a hétvégén meg fog jönni plusz még telihold is van] (pont most mondják a rádióban is: ez a világon a legjelentősebb és legrébibb művészeti vásár, olyan, mint az autórajongóknak Frankfurt, Párizs és Genf egybevéve)
Nagyon kellett ez most nekem: szépen felöltözni és mai moderneket, meg Picasso-t, Miró-t nézegetni. És képzeljétek, az egyik kanyarban ki jön szembe?
Karl Lagerfeld. Az egyik vagány srác oda is lépett hozzá, hogy megenged-e egy közös fotót. Én meg átkoztam a hülye fejemet, hogy miért nem hoztam gépet. (mert az hittem, hogy nem lehet, meg macerás).
Karl Lagerfeld.
A rádióban mondjuk ő már le van írva, meg sem említik, csak azt, hogy Brad Pitt is itt volt, ivott sört, evett sáfrány rizottót, fingott párat a sáfránytól és vett egy képet 1 millió frankért.

Vasárnap találkoztunk R-rel, azt hiszem, írtam már: őt is utólérte a sors; találkozott egy svájci sráccal és most ide fog költözni. Nagyon aranyosak, 1 órát szántunk eredetileg a kávézásra, végül kb. 2,5 órát csicseregtünk.

Ma, nemsokára, jön a háztulajdonos képviselője egy becsüssel, mert el akarják adni a házat. Állítólag ez a bérlőket nem érinti. Én meg itt ülök bugyiban, tegnapi smink-maradványokkal.
Eladtam a két sátrat az itteni internetes árverésen, elég jó áron. Főleg ahhoz képest, hogy az első internetes oldalon még csak "nézője" sem akadt...

Amore 13-án 36 éves lesz.
Tegnap megérdeklődtem Hortobágyon, mi a módja, ha szeretnénk szürkemarhát vásárolni. Felvilágosítottak, hogy külföldre csak ivartalanított élőállatot adnak el, tenyészállat vásárlásához külön engedély kell. Jó, értem, de nem ezt kérdeztem, hanem hogy mennyibe kerül.

Időközben Roger Federer megnyerte a Roland Garrost, ezzel felkerült egy elit "dicsőség-táblára", itt meg nemzeti hős lett. Azt mondjuk túlzásnak tartom, hogy a baseli St.Jakob stadiont (Szent Jákob vs. Federer) róla akarják elnevezni a felújítások után.
Találtam egy újfajta "pasziánsz"-t a gépen, még egyszer sem tudtam megnyerni. Viszont on-line pókeren már hasítok. Persze nem igazi pénzben játszunk.
Ha valaki tudja, hol találhatók az idei matek érettségi tételek, írja már meg lécci. Megoldások nélkül, ugyanis szeretném én megoldani.
Most egyelőre ennyi.

Update: megvertem kártyában a gépet :-)
Itt voltak a lakást megnézni. Azt mondta az ingatlankezelős csajszi, hogy milyen szépen be van rendezve. A leendő lehetséges vevők meg kippát és göndörödő pajeszt viseltek, a nő kék vastag, térd alá érő kosztümöt.

egy - megérett a meggy...
kettő - minden hitetlen kinevetés ellenére igenis kihajtott a paradicsomom. Pedig egyszerűen evés közben szedtem ki pár magot a kés hegyével, még nedvesek voltak, frissek, mint ahogyan esszük őket. Nem is figyeltem, Amore kérdezte tegnap, hogy nézd mekkora, mi ez? Mondtam, hogy nem mondom meg, mert kinevetsz. Az éjszaka megint nőttek fél centit, isten bizony. Gondolom, majd akkor fordulna komolyra ez a paradicsom-projekt, amikor nyaralni megyünk és nem tudok neki vizet adni. Majd magammal viszem. Mint a szobanövényt Leon. A profi.
három - hétvégén Nissan nyílt napra megyünk, oda, ahová az autót hordjuk szervízre. (sör+virsli) Onnan Basel már csak egy nagy köpés, szóval oda is megyünk, Kiccsajnak kell ezt-azt venni nyárra. És lehet, hogy találkozom egy magyar csajszival, aki szintén ide, idegenbe fog szakadni, akárcsak én. Az iwiwről "ismerem", most találkoznánk személyesen először.
négy - totál lázban égtem, hogy na majd én hamarosan összegyűjtöm a betűket és megnyerem a Mini Cooper Cabrio-t, erre kiderül (lásd apró betűs), hogy nem nyerem. Csak 12 hónapi használatra adják ide. Hát ezeknek igyak én ennyi üveg Rivellát?
öt - Ma vagyunk 11 hónapos házasok. hat - célegyenesben az érettségi találkozó szervezése. Ahogy nézegettem az ausztriai tudakozó által elém dobott név+telefonszám+cím kombót, olyan egyszerűnek tűnt minden. És közelinek. Eltelt 15 év. És? Még ma is emlékszem... (jézusom, ez milyen már.)
Emlékszem, amikor még otthon tárcsás telefonunk volt, csak úgy tudtunk apu nővéréékkel beszélni NSZK-ban, hogy a nemzetközi központ (09?) összekapcsolt (és valószínűleg lehallgatott) bennünket. Aztán lett nyomógombos, amin idegen hívások díjai jelentkeztek, ezért le lett tiltva a külföldi hívás lehetősége. És egyetlen egyszer kellett volna, akkor le kellett mennem a ház elé, kártyával(!) telefonálni. És gyöngyözött a homlokom attól, hogy külföldöt hívok, németül.
Aztán jött a munkahely, ahol napi szinten kellett akár Amerikába tudakozódnom, meg egyezkedni az AT&T Operatorral.
Kitágult a világ.
Ma meg már gombnyomásnyira van mindenki.
Néztem az ausztriai telefonszámot, elég lenne bepötyögni. "Hallo, Guten Tag Herr Bret.....!"
Végülis szomszéd ország.
Végülis nem sok az a 15 év.
Nem távolság.
hét - szerveznem kell a nyarat. Most úgy tűnik, egy hét Horvátország, utána két nap Zalában, aztán haza. Valamint az októberi utazgatást, 1-2t alszunk majd valahol, ebből az egyik ott lesz, ahol az osztálytalálkozó. Kézenfekvő.