Állnak a mindenféle karácsonyi deko-projektek.
Országomat egy ragasztóért.

ma majd megint elküldök egy önéletrajzot. Bár ilyenkor mindig elgondolkodom: vajon miért akar-kell az embernek dolgozni? Amíg egyedül voltam, nyilvánvaló volt: pénzmagért, amit elhinthetek. De most...? Meg azon is elgondolkodtam, a svájci felsőoktatás áraitól bepárásodott szemmel, hogy vajon tanulni minek? Jó, alapesetben: hogy ne derüljön ki az első mondatunkból, hogy síkhülyék vagyunk és már az oviban is kapa volt a jelünk. Második cél: munkahelyet szerezni. Harmadik cél: még jobb munkahelyet szerezni. És aztán? Érdemes-e kiadnom pl. távoktatásra(!!!!!) szemeszterenként 1.800 frankot, csak azért, mert mindig is (=kb. 2-3 éve) informatikát szerettem volna tanulni meg hogy legyen egy diplomám?
amore azzal vigasztal, hogy most ennek még nincs itt az ideje, gazdasági válság, ez meg az. Persze. ez meg az. Az ez meg az pont azt jelenti, amitől mindig is hánytam. Hogy önmenedzselésből jelesre végzett egyébként nagyarcú-nagypofájú dilettánsok kerülnek HR-es forgószékbe, azt hiszik, mindent tudnak, mert megtanulták és sorsokról, életekről döntenek. Ha rajtuk múlott volna, én még mindig a fodrászatban egy határidőnaptárba egyeztetgetném az újgazdag libák hamvas-szőkítés időpontjait... Hogyan bizonyítsam be, mit tudok, ha be sem hívnak...? Ezzel egyidőben pl. Amore lassan megőrül a vele azonos vezetői szinten dolgozó kollégájától, annyira tehetségtelen és munkaügyileg impotens az ürge. DE: már 20 éve ott dolgozik...Mégsem tud semmit. Lényeg, hogy talán már nem indulok hendikeppel, ha 2,5 év múlva lesz nekem én szép kis svájci állampolgárságom. (megjegyzés: lassacskán csak eltelt egy hónap az 5-ből, amennyit várnom kell az ój ótlevelemre...türelem...)
na mindegy.
tesómmal ugyanakkor Bukarestben jól kibasztak, ez megint a magyar költségvetésben/minisztériumokban/politikában dolgozók mentalitását tükrözi. Szeptember 30-án lejárt a szerződése (ezt már egy éve tudták, hiszen egyéves a szerződés) ellenben a poszt betöltésére a pályázatot október 1-én írták ki, kb. 4 napig lehetett pályázni és 10 nap alatt el kellett volna bírálniuk a gumifejű idiótáknak a beérkezett pályázatokat. Ehhez képest bárkit hívott fel tesóm az illetékes minisztériumban Pesten, vagy nem tudtak vagy nem akartak neki válaszolni a tényállást illetően, vagy letagadtatták magukat. Azt sem tudná megindokolni egyik húgyagyú sem, hogy mi a faszért mondták neki, hogy pályázzon ő is, (amikor nem is nagyon akart), amikor már sejtették, hogy valaki mást akarnak a helyére.
Na.
Most november 19. van és tegnap, egyátalán nem hivatalosan, hanem odavetve végre kinyögte az új igazgató, hogy hát igen, csomagolnod kell...
Méghozzá úgy bazmeg, hogy december 15-én mennek ki a pesti minisztériumból elszámoltatni őt és 20-án jöhet haza. Essen haza karácsonyra úgy, hogy mindene dobozban van, ráadásul egy egész lakást egyedül kell munka mellett összedobozolnia, hazaszállíttatnia Magyarországra. Remélem olvassa valamelyik lelkiismeret nélküli, retkes politikus valakinek a valakije és/vagy továbbadja, hogy üzenem: egyszerűen nívón aluli és minősíthetetlen az egész ember-ember közti kommunikáció és bánásmód az egész országban, kezdve azokkal, akiknek kicsit is közük van a politikához-közélethez. Mert majdnem minden felsőbb vezetésben tespedő nagyjából legkésőbb a nyolcvanas, de inkább hetvenes évekből maradt a hivatalába, ráöregedett a kicseszett bőrfotel a poshadt valagára és ettől azt hiszi, hogy ez a mérce.
bürokraták, rohadjatok! De legalábbis szopjátok egymás faszát sebesre, a gyógyírt úgyis elszámolhatjátok a költségtérítésben.