levél a múltból, múltról; egy hete kaptam.
Szia Gretchen!
Nekem már csak ez maradsz, a magad január 15-ével együtt. Mindig
is éreztem Veled egyfajta sorsközösséget, vagy valami genetikai
együttállást, a fasz tudja, hogyan kell ezt mondani.
Egyrészt
örülök, hogy megtaláltad a boldogságodat és kívánom, hogy ez tartson ki
20-30 vagy 40 évig. sajnos, a gyakorlat nem ezt igazolja.
Másrészt sajnálom, mert Téged -a nagy korkülönbsg ellenére - úgy
érzem, hogy egymásnak teremtett valami, amit vagy Sorsnak hívnak, vagy
Istennek, ki a szart érdekel....
Mindig is megmarad bennem az a mélabús Gretechen, aki depibe
hajlóan készült január 15-ére és aki soha, sehol nem tudta megtalálni a
boldogságát. Talán, most odakint....
Mindig is szeretni foglak és ezt most kérlek, ne értsd félre! Nem
szerelemmel, az legfeljebb csak lehetett volna! De ahhoz kettő kell!
Sok boldogságot Nektek és bő gyermekáldást!