Dugok, ne zavarj.

szegény Sony Vaio úgy fekszik az ebédlőasztalon, mint valaha énmagam legvadabb fantáziáimban, melyeket még a Hustler vagy a kink.com se nagyon tudott überelni: az összes lyuka tele van tömve, mindenfélével. [külső memória, nyomtató, infra egér, penDrive és a fotókártya, na meg dvd- Fiúk a klubból. Ha lenne mégegy cd-nyílás, cd-t írnék az esküvői fotókból, ajándékba Amore tanújának.]
másolok innen oda, onnan ide, nyomtatok, közben felhívtam a berni konzulátust, mivel 3-szorra sem sikerült válaszolniuk, hogy melyik hivatalos fordítóirodát fogadják el*. Aztán beszéltem a fordítóval is.
tegnap viszont tízig csak az ágyban heverésztem (ezért nem írtam le részletesebben a hétvégét) és akkor is NagyArc Brájent néztem és most van az a rövid szegmens, amikor sajnálom őt, ugyanis KisVakarcs Szőke nem csak úgy egyszerűen félrelépett, mint Brájen is szokott, hanem beleszeretett ugye a KecskeSzakáll Paganinibe. Most is, mint eddig [Amore és Kiccsaj miatt] csak lopva, és/vagy zárt ajtók mögött nézhetem ezt a filmet. De valójában fogalmam sincs, miért nem nézem unokahúgom előtt/tudtával. Valószínűleg kereszteket vetne lakásszerte és kitérne a hitéből. A Vasszűz.
nnna.
a fenti * magyarázata: Magyarországon csak az Országos Fordító és Fordítás Hitelesítő Atyaúristen által fordítgatott cuccokat fogadják el (lehet vinni saját kezűleg vagy haver által készített fordítást is hitelesíttetni, de úgy is felszámolják a fordítási díj 50%-át), személyesen kell az Atyaúristen elé járulni az eredeti okmánnyal, amit azután össze-vissza lyukasztgatnak és a lyukakon átfűzve egy egész magyar zászlót leplombálják az okmányt. Ugyanez Svájcban: a magyar konzul megkérdezte, hogy van-e, akivel lefordíttatnám, vagy én, vagy ők ajánljanak valakit? Ez utóbbit választottam: biztos, ami biztos. Felhívtam az ajánlott nőcit, aki elmesélte, hogyan dolgozik. Elpostázom neki a másolatot, ő pedig kb. 1 hét múlva visszapostázza nekem a kész fordítást, számlával. Ilyen egyszerű. Már meg sem lepődöm.