Bár még korán van, de azért mégis.

tegnap, menetrendszerűen, megint én voltam a kockafejű. Van az a nézése, ami kicsit felhúzott szemöldökű, de kicsit leengedett szemhéjú is és próbál mosolyogni, lesajnálón, de csak próbál.
ez az arc, plusz a Nekem szarmindegy... (német szinkronhangon) kombó azt sugallja: ő nem így csinálta volna és megint béna vagyok-voltam-maradok.
valójában...szerintem a saját baja bassza, de ilyet nem mondunk (mármint neki nem mondjuk, hogy valójában nem ez a baja...)
valójában rühellem ezt a mit vegyünk-mit együnk kérdéskompozíciót, mert itt nem lehet.
nem lehet háztartást vezetni, mert nekem fogynom kéne, diétán, csajnak ennie kellene, mert csontváz, Amore pedig mindennap azzal rongál, hogy nem akar vacsorázni, fogynia kellene, de minden este túr a hűtőben és kérdi, hogy mit ehetne. Ezen kívül hétvégén, ha be is tervezek valami ehetőt, akkor jön ilyen ötletekkel, hogy menjünk inkább Bielbe pizzázni vagy kirándulni és akkor borul a mutatvány. És ilyenkor ugrik a sertéscomb a fagyasztóba.
és ő akart grillkolbászt is venni, mert akciós volt és a betervezett disznósültet az előbb említett pizza hiúsította meg, szóval ne énnekem mondja, hogy "csak vásárolunk, vásárolunk, fagyasztunk és senki nem csinál semmi kaját".
bazmeg.