A napok csak úgy szaladnak, mint a kaszás pókok a falon.

tegnap voltunk Mariasteinben. A legenda úgy meséli, hogy a mai bencéskolostor és kápolna helyén egy zöldellő mező nőtt, ahol egy földműves asszony a kisgyerekével dolgozott éppen. Megfáradtak, ezért egy közeli barlangban lepihentek. Mikor az asszony felébredt, sehol nem találta a kisgyereket. Futva keresni indult, meg is találta és a gyerek azt mesélte: megjelent neki Szűz Mária és azt kérte, állítanának néki itt kegyhelyet. Egyébként zarándokút vezet el itt, maga a falu és a kolostor pihenőhely a zarándokoknak. Egy nagyon szép templom áll a járda szinten, belül pedig le lehet menni lépcsőkön (a falak teli vannak több nyelven, márványba vésett hálálkodó üzenetekkel Máriának) és föld alatti folyosón át egy sziklakápolnáig. Ahol most csomó indiai származású, szép arany szállal varrt selymekbe öltözött nő és másba öltözött férfi mag gyerek jött-ment, nem tudom, miért.
9 évvel ezelőtt korán reggel jött hozzánk Jerry és a százéves kisautónkkal mentünk a Velencei-tóhoz teljes napfogyatkozást nézni. Út közben vettünk csomó túró rudit...
...ma meg elkísértem a Kiccsajt az első nap az iskolában című egyfelvonásos körjátékra. Az új nevemmel tegnap aláírtam a tavalyi bizonyítványát.
...tegnap pedig valakinek már az új nevemen mutatkoztam be. Én, mint én, már nem vagyok sehol. Ott kellett bemutatkozni, ahol voltunk: Baselben, a tűzoltóságon. Amore nagymamája a tűzoltóság felett lakik és a tűo.egység minden évben egy alkalommal rendez egy bőséges reggelit, amire meghívja a környező lakókat. Ez egy gesztus, amiért a lakók egész évben elviselik a tűzoltók szirénáit.
egyébként egész Európában Baselben a legnagyobb a múzeumsűrűség: viszonylag kicsi a város, viszont annyi a múzeum, mint sehol máshol. Mi pl. tegnap voltunk itt a tűzoltó múzeumban és ugyanebben az utcában van egy zsidó múzeum is, hatalmas sírkő táblákkal, héber vésett sírfeliratokkal, kb. 1200-as évekből.