Összevont.

nekem erről a szóról, hogy "összevont" a régi, összevont napközi jut eszembe, amikor mondjuk Klári néninek délután tyúkszemírtásra kellett menni, ezért az ő napközis csoportját a miénkhez csapták, és mindenkire Erika néni vigyázott.
Erről meg az jut eszembe, hogy itt nincs, talán nem is volt és sajnos nem is lesz sose napközis rendszer, fasz fene tudja, miért. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy így a jobb, hogy a gyerekek délután otthon vannak, nincs idejük játszani egymással.
Na erről meg az jut eszembe, hogy talán mégis jobb, mert a mai gyerekeknek az a játék, hogy ki tudja magasabbra dobni a leggyengébb (láncszem) lerángatott cipőjét, úgy, hogy az pont a pocsolyába essen.
Ha a talpára esik, bonuszpont jár a dobásért.
Hagyjuk.
90 napos diétám: zsinórban a sokadik szénhidrát napot tartom, ennek megfelelően még mindig ugyanannyi kg vagyok, mint amennyit már egy hete rég el kellett volna hagynom, lejtmenetben, dehát.
ma a reggeli két alma helyett két nutellás kenyér arcomban való elhelyezése után újabb dilemma: milyen napnak nevezzem a mait...? Mindegy, holnap újra elkezdem a 90 napot. Nálam ez 190 napos diéta lesz, úgy tűnik...
kiolvastam az Alkimistát. Mivel már régi könyv, most nem akarok belőle olvasónaplót írni, de azért annyit hadd mondjak el, hogy nem érezném kidobott pénznek az árát, ha az egész könyv olyan lenne, mint az utolsó 10 oldal. Az Alkimista számomra pontosan olyan ólom, amit nyomdába kerülés előtt még át kellett/lehetett volna alkimizálni arannyá.
azt szeretem nagyon Kedvesemben, hogy az olyan hiszti után, mint a hétfői (keddi?) elég egyszerűen békén hagynom: rájön magától, hogy na ezt most nem kellett volna...És újra az én szelíd mosolyú szerelmemmé lesz.
festő kifestette a csúnya fürdőszobaplafont, délután meg telefonált a gondnok felesége a várkastélyból, ahol az esküvőnk lesz. Tegnapelőtt írtam nekik egy e-mailt, hogy meg lehet-e nézni előzetesen a helyszínt, csak hogy tudjuk, mire számítsunk. Szombaton megyünk 10-re, közvetlenül a szülői fogadóóra után. Vagyis szombaton még a tanárnővel is beszélünk. Nekem ez olyan furcsa és nagy cuccnak tűnik még mindig, hogy itt élek, intézek ezt-azt és...sikerül.
Magamhoz képest...jól boldogulok.
Nem hittem volna.
ja, szombaton kezdődik a foci EB, úgyhogy az IKEÁ-ba nem megyünk szerintem, mert tele lesz az út Basel (Pratteln) felé. Vagy legfeljebb megyünk a másikba. (Itt 7 IKEA áruház van és kicsivel jobban el vannak szórva, mint Magyarországon az a kettő. Ezen kívül van on-line vásárlási lehetőség is. Az IKEA Family Kártyával-Tagsággal Kedvesem kapott egy születésnapi üdvözlőlapot, aminek ellenében az ügyfélszolgálaton átvehet egy ajándékot.)
anyámmal telefonáltam reggel. Tipikus, hogy aszongya: "...és nem is akarod, hogy megkedveljenek? Te vagy a fiatalabb, meg a jövevény, neked kellene..."
Mit, Anyukám?
Te onnan 1067 km-ről miért tudod, hogy megint én vagyok a hibás?
Fenti mondat arról szólt, hogy milyen a viszonyom Anyóssal.
Semmilyen, mivel nincs semmilyen viszonyunk.
És ez itt, szerencsére senkit nem zavar: se engem, se őt. Drágám néha kicsit kesereg vagy keserűen elmosolyodik ezen és anyák napján is kirándulni voltunk, nem anyósnál. Mit kezdjek egy olyan nővel, aki sose néz a szemembe és egész idő alatt folyton csak a fiához beszél (még Kiccsajhoz sincs egy jó szava se, el se viszi sosem, még egy órára sem) ráadásul kizárólag svájci németül hajlandó, pedig tudja, hogy annak csak a felét értem.
Nem...nem akarok ezzel semmit kezdeni, csak hát a Bak-büszkeségem.
Fejjel a falnak, csakazértis.
Azt fogom vele egyszer kezdeni, hogy elhívom őket ebédre és ha épp olyan hangulatban talál, akkor kiosztom őt. Hogy az én főztömet zabálja, akkor lesszíves úgy kvartyogni, hogy én is értsem, mert nem a siketnéma színesbőrű szakácsnő vagyok, hanem a vendégségbe jött, hozzánk.