Kétnap.

pünkösdi vasárnap otthon lustálkodtunk. mondjuk én persze nem...vagyis...fejben lustálkodtam, egyébként regiment ruhát hajtogattam össze-pakoltam el, megszántam az unatkozó gyereket és hívtam, hogy fessük be együtt a ruhásszekrényét. Lett rajta hatalmas, a két ajtón átívelő szivárvány, sok-sok fű a mezőn, felhők és erre a háttérre ragasztottuk be a Praktika magazinból kiszkennelt, sokszorosított, nagyított és kicsinyített és kivágott lovacskákat, margarétát, kékvirágot, gyöngyvirágot, tulipánt.
de így sem úsztam meg azt, hogy le kelljen menni kiccsajjal görkorizni. És mivel ellentmondást nem tűrően kijelentettem, hogy igen, mindhárman megyünk, csúnya pillantásokat lövellt felém Drágám. Sokszor azt gondolom, fasznak kellett neki gyerek...lejött, nem csinált semmit, de azt szenvedve látványosan szenvedve, aztán mondtam, hogy akkor menjen (a fenébe...) fel és csináljon vacsorát. én sem tudok korizni, de attól még prímán el tudom magyarázni, hogy hogyan kéne. (ez ugye sok helyütt működik...)
hétfőn pedig elkirándultunk ide:


schloss Oberhof, a Thuner-tó partján áll, hegyek óvó ölelésében. A tehetősek mindig is tudták, hová kell építkezni...Olyan kilátás nyílik az összes, múzeumnak berendezett szobából, helyiségből, hogy az ember egy-egy pillanatra el is feledkezik arról, hogy itt a kastély a látnivaló és nem a havas hegycsúcstáj.
A látogatható termek legfelsőbbike a Török dohányzó(pipa) szoba. Mire felmásztunk, azt gondoltuk, a franc aki megeszi: tuti, hogy leszoktunk volna a bagóról, ha minden alkalommal ide kellett (volna) felküzdeni dohányfüsttől szürke tüdővel tespedt testünket. De amikor a küszöbön átemelve turistacipőnket beléptünk és magába fogadott a keleti kényelem, beláttuk, hogy ide bármiért érdemes feljönni, még akkor is, ha nem vagyunk dohányosok...
Tunéziát és Iránt idéző mesebeli íves csipke, meg forma, mozaik, berakás, kagylódíszítéses ébenfa és a falak mentén több csoportba elkülönítve széles, kényelmet kínáló leheverő kerevetek párnákkal, takarókkal, szőnyeggel.
Mivel szénhidrát napom volt, ehettem a közeli péknél egy mennyei, kicsit töltött croissant-t és előrehoztam az esti fagyizást ennek a hotelnek a teraszára. Ilyen a wellness részlegük, a túlfelén csupa üvegfal határolja és a hegyekre látni. Van egy akciós ajánlatuk, ami összevetve a magyarországi árakkal szerintem iszonyú drága, de Drágám odavan az ötlettől, hogy majd egyszer, nemsokára...Miért is beszélném le...?