Így március derekán, a tél beköszöntével.

Az urológiai meteorológiai tavasz hozott magával két ajándékot, lehet, hogy már írtam: megjött a várva várt levél az anyakönyvi hivataltól és egy válasz e-mail, amire karácsony óta várok.
Mikor poszt-traumálisan megnéztem, hogy vajon ír-e erről a horoszkópom, egyúttal gyorsan kiszámíttattam az egyébként közismert aszcendensemet.
Azt sikerült megtudnom, hogy rosszul tudom.
Ugyanis a dolgok mai állása szerint mérleg.
A frász jött rám.
Inkább meghamisítom a történelmet, de ne legyek mérleg, lécci.

Csináltunk Kiccsajnak húsvéti kosarat, pénteken levette a vállamról Kedvesem a mosás terhét. Hamar eltelt a 4 nap, itt Nagypéntek is ünnep, szóval 4 napos hétvégénk volt. Szombaton Q kiakadtam...én nem értem őket, komolyan. És nem is tudom, hogy azért ilyenek, mert rideg svájciak, vagy azért, mert anyós ilyen...izé...mit mondjak rá...? Úgyse olvassa, de akkor is...mondjuk nehéz eset.
És ezt örökölte a kicsi fia is.
Van e-mail, van telefon, ráadásul pénteken beszéltek is, meg ünnepnapon, hétvégén az egész országban ingyen telefonálhatunk...Szóval, beszélnek, de se el nem hívja őket, se meg nem kérdezi, hogy otthon lesznek-e mondjuk holnap, mert esetleg felugranánk. Holnap mégis úgy dönt, spontán, hogy meglátogatjuk őket. Mondom, hogy szóljon oda előbb.
Nem.
És akkor kurvára meg van lepődve meg sértődve, ha az anyja, aki épp othonkában van és ebédelnek, pofákat vág és nem tetszik neki, hogy beállítottunk.
Nagyanyus meg szemmel láthatólag még egy törött tavalyi csokitojással sem készült, hogy adjon vmit az unokájának. De ha nem...ha már egyszer így esett: ott virított a polcon két Lindt & Sprüngli húsvéti csokicsomag, masnival, álomszép...Anyám tuti, hogy odaadta volna a gyereknek az egyiket, még akkor is, ha ő kapta ajándékba, vagy ha eredetileg másnak vette volna.
Bár az én anyám vett volna a gyereknek...
Annyira jó lenne jól megmondani-megírni mindkét úgynevezett nagymamának, hogy szégyeljék magukat és elmehetnek a jó retkes faszba, mint emberek, meg mint nagymamák.
Lényeg, hogy ha én mondom, hogy hívja fel előbb, akkor azt mondja, hogy ez itt nem szokás, nem kell. Pedig már ugyanígy beállítottunk egyszer a Kiccsaj volt gyerekvigyázójához is, szombat délután...persze a nőci aludt.
És nem érti, hogy miért nem jó ez.

A napokban, mint tegnap is, legalább 20 centi friss hó esett.
Tegnap végre raclettet ettünk, közben egyfolytában (hol poénra véve, hol igaziból) azon agyaltunk, milyen lesz, ha itt leszünk 6-7-en és annyit kell majd fözni.
A 6-7-tel kapcsolatban: ha csak anyuák jönnek, akkor 6, de meghívtam az unokatesómat is, jobb hiján az iwiwen. Elolvasta e levelemet és mostmár 2,5 napja egy hangot sem válaszolt.
Hát bazd meg, neked se muszáj ide jönni...