Fejlemények többszinten.
a "házassági tanácsadó"-rovatot szeretném felfüggeszteni, bocs. "Elkúrtuk"-mondaná ferike, bár, ezt inkább csak én. Nem akartam én, hogy Mónika-show legyen a kapcsolatomból, a szennyest különben is mosni kell, ugye, nem teregetni, mert különben csak tovább bűzlik, a szellőztetés hatása rövidtávú.
szombaton váratlanul fordult egyet a vitorlarúd és annak köszönhetően, hogy lassan hónapok óta nem emlegettem az IKEÁt, vagyis nem basztattam ezzel a Drágámat, azt mondta teljesen önállóan, szépen formálva a szavakat, hogy menjünk inkább oda, Németország helyett.
Kaptam tükröm-tükröm-ajtós szekrényt, megvettük azt a fotelt lábtartóval, amiről karácsonykor anyuéknak azt füllentettük, hogy már megvettük nekik ajándékba, csak majd el kell valahogy vinni pestre...és vettünk vendégágyat, amin az egyikőjük majd alszik, ha jönnek az esküvőre.
aztán Baselben vásároltunk, most semmit nem kaptam, de.
Félelmetes, tényleg, hogy mennyire lehet irányítani és működik a dolog...
Először elszóltam magam, valamikor régen, hogy öltönyben illik házasodni. Utána azt mondta, hogy ő nem...minek adjon ki annyi pénzt és megmutatta, hogy ő szíve szerint mibe öltözne. Na, attól én majd beájultam a próbababák közé, mondtam, hogy nem. Utána erősködtem, hogy nem kell öltöny, de egy szép nadrág, meg rövidujjú ing, nyakkendővel elég.
És szombaton meglátta álmai öltönyét, amihez már ragaszkodott, megvettük és azt mondta, lehet, hogy még vesz ilyesmit, mert megbeszélésekre járni pont jó.
második felvonás, a szekrénnyel.
- Még ma össze kell szerelnem a szekrényt?
- Nem Drágám, hagydjad, ne fáradj, csak csomagoljuk ki, hogy a sok dobozt holnap el tudd vinni kidobni...
És ezzel elmentem a gyerekkel tanulni, mondtam, hogyha kellek, hívjon.
Mire visszamentem a nappaliba, már félig összeszerelte a nagyszerkényt.
kicsit fárasztó, nem mondom, olyan, mintha folyton taktikáznék, pedig nem akarok... De mindig árral szemben úszni sem jó. Úgy értem, minek kérjek tőle valamit szájtépéssel hatszázszor és a noszogatás vége az, hogy nem csinálja. Mondtam azt is, hogy a vendégágyat előbb be szeretném kenni szép barna vékonylazúrral, úgyhogy azt is ráér még összeszerelni...És ilyenkor megnyugszik, hogy nem akarom mindig valamivel basztatni.
egyébként egyik nap se főztem, mindkét nap 1-1 Nissan autóházban voltunk, nyílt napon és ott kajáltunk. Az egyiktől ma hozzuk el azt, amit vettünk. A délután nagyrészét egyébként egy Volvo cabrioban töltöttem. :-)
vasárnap este beszéltem anyával, ami -nem miatta, hanem amiket mesélt- csaknem kicsapta a biztosítékot.
Megnyugtató azért ez az 1000km, ami elválaszt attól.