elmosódottan.

Ha jobban megnézem magam, csak egy ideiesítően nyüzsgő hangya vagyok, akit el kéne taposni. Nem vagyok rá büszke, de sokat eltapostam már magam is. Közben mindig arra gondoltam, mi történik lábam nyomán a hangyavilágban?
Hangya-anyu este megmondja a hangyagyerekeknek: Gyerekek, apátok meghalt...
Körbetelefonálja a többi hangyákat, mindenki sír, temetést kell szervezni, hagyatéki tárgyalás lesz, elszállítják a holttestet, csak mert én odaléptem.
Tegnap nagyon szar volt, majd felrobbantam a tehetetlenségtől.
És asszem, olyan vagyok, mint a kisgyerek: ha nem akarnak tudomást venni rólam, akkor rosszalkodom, vagy bunkózok.
Mivel már elmúltam 12, így ez utóbbit gondoltam testhezállóbbnak, szóval rosszalkodtam bunkóztam.

Nem lehetett nem észrevenni, így még ma reggel is megjegyezte Drágám, hogy reméli, ma jobb kedvem lesz, mint tegnap. Hát, az elég nehéz lesz, míg ki nem beszélem magamból, ami nyom.

Na, hogy valami olyat is említsek, ami itt nem működik: tegnaptól lehetett foglalni akciósan 2 éjszakás hotelkiruccanást, országszerte. Szar volt a rendszer, foglalás befejezte helyett hibaüzenetet kaptam visszaigazolás helyett. aztán mikor előlről akartam kezdeni, azon a helyen már nem volt szabad szoba, ezt játszotam fél órán át.
Eredmény: ma reggel Drágám internet címére kb. 15 visszaigazolás a foglalásokról, illetve a próbálkozásokról... Remélem, vissza lehet csinálni.

Egyébként, amikor magamban nagyon nekikeseredek -hülyeség- de mindig Linette Scavo jut eszembe. Hogy feladta a kőkemény managerséget a gyerekeiért, bébiételfoltos kockás ingekben mászkált, aztán megint visszatért a reklámszakmába, mint nagyhal.
Szóval, én is csak átmenetileg ástam el magam a kert végében.
Jó, ez egy film.
De a filmeket is az élet írja.