Előbb vagy utóbb, de replay.
És itt most nem a közelgő focivébé tévéközvetítéseire gondolok.

Nemcsak a világtörténelem ismétli önmagát, hanem az az alacsonyköltségvetésű amatőr-film is, amit úgy emlegetek néha: Életem.
azt hiszem, még nem meséltem, ha igen, nem érdekel, akkor most elolvasod mégegyszer; szóval hogy volt egy Keresztanyám, akinek nem lehetett gyermeke, bármennyire is szeretett volna. Mikor megszülettem, azt mondta anyának, aki a huga volt, hogy adjon engem neki, hiszen anyunak már megvolt a tesóm és még lehetett is volna gyereke.
Persze, nem lettem odaadományozva, de ő lett a keresztanyu és idővel előjöttek rajtam a tünetek.
Olyan tünetek, hogy kiköpött keresztanyu vagyok.
Kívül is eléggé, de belül aztán nagyon. Ugyanaz a természet, gyengék és erősségek, kedvenc kaják.
És keresztanyám egyszer-kétszer megkereste az apját (nagyapámat), aki nem ment haza napokig és a kocsmából rángatta ki például hajánál fogva a kurváját.
Bocs, a szeretőjét.
És akárhányszor agyamba tolul a vérrel együtt a kép, ahogy már kétszer is "lebukott" apám, mikor random bementem a boltba, ahol dolgozik, érzem az izmaimban azt a dühöt, amivel én is legszívesebben a hajánál fogva kirángatnám azt a cafatot.
De nem az enyém a bolt, hogy jövök én ahhoz, hogy ott randalírozzak.
Meg ha egy nő csinál ilyet, akkor az hiszti.
Ha férfi teszi, akkor mondjuk a becsületéért (vagy valakiéért) küzd...

Pedig egyszer isten bizony.
anya meg az egyik szívfájdító délutáni csendbe azt mondta, most, hogy otthon voltunk a Kislánnyal, hogy "Látod, milyen az élet...? Majdnem pont ennyi idős lenne a tiéd is..."
És tényleg.
A Sorsot nem lehet (és nem is szabad) átverni. A Sors pont leszarja azt, hogy tablettát szedek vagy hogy csaknem sterilizáltattam magam. Mindebben az a mesés, hogy hitetlenként folyton próbára tettem a kártyát, meg az aranygyűrűmből fonállal készített ingát és megannyiszor azt hazudta, hogy lesz gyerekem. És én mindig a fejem ráztam: az nem lehet...
Én 96-ban szültem volna, Kiccsaj 98-ban született, de a dátum akár stimmelhetne is: november eleje.
Nem szívesen, de újból és újból rábólíntok: hidd el, minden úgy van, úgy történik, ahogy meg van írva, ahogy történnie kell.

eh...hol is tartottam...?
elfogyott a virsli, hozok még, várj...
megérkezett a Miles & More kártyám, egy plasztikkal több a tárcámban. Az a jó a swiss-nél, hogy bárki repülőjegye után járó mérföldeket jóvá lehet íratni, nem kérdez nevet a jóváírásnál, csak a jegy számát. Visszamenőleg felírattam az összes jegyünk összes mérföldjét, tavaly márciustól kezdve.
drágám meg...nagy nehezen megkedveltette velem a gondolatot, hogy veszünk egy Mazda2-t, mostmár szeretem és szeretném, erre mégse...
Nissan Micra vagy
Nissan Micra C+C vagy
Renault Twingo vagy
Renault Clio vagy
Nissan TIIDA vagy
Nissan Note vagy
vagy
vagy
vagy

annyi hálószobatitkot azért elárulhatok, hogy minden este úgy alszunk el, hogy fogjuk egymás kezét.
még azt sem meséltem, mennyi minden várt rám, mikor hazajöttem. Kaptam 3 nesszeszer kistáskát, harisnyákat, fehérneműt, "otthonkát" az IKEÁ-ból (nagyon szépszürke rövidujjú póló és hozzá való szabadidőnadrág, nem virágmintás otthonka), két szuperjó stabilizálható vágódeszkát.
Tegnap pedig csináltam egy új gmail-címet, az új nevemmel.