Mismäs.

Ez is csak egy olyan nap, mint a többi: egy újabb hétfő, amikor nem kezdtem el a visszafogyó-kúrát és csak ülök a net előtt és nem azt (t)eszem, amit kéne.
Jó, főztem, meg ettem fagyit, de ezzel le is tudtam a napi kisrutint, a kötelező gyakorlatokat.

Mindig van valami, ami között vacilál.
Hová menjünk nyaralni.
Melyik nadrágot vegyem fel.
Melyik kocsival menjünk.
(ez megszűnt, mivel a terepjárót eladtuk)
Melyik filmet nézzük.
Milyen autót vegyünk.

Én már csak megmosolygom és kivárok.
Nem tudni, soha, engem akar-e gyűzködni, lebeszélni vagy saját magát.
Ha kérdez, elég csak a korábbi véleményei közül egyet-kettőt megemlítenem és elérem, hogy saját érveivel vitázik. Ez olyan vicces. Tegnap ezt felvázoltam előtte is.

Kapott ezüst gyűrűt, Pestről, Tőlem.
Pont jó lett a méret és azt mondta, tetszik is. Megkértem vele én is a kezét.

El vagyok maradva mindenemmel.
Még jó, hogy tiszta tányér van itthon.

A többit majd.