Csupa csoki.

A múltkori postban leírt akadályok miatt nem volt időm és a lustaságom miatt mostmár nem is lesz megírni dolgokat szépen, de azért elkezdem, hátha...

Például, hogy a Toblerone csoki most 100 éves.
Egy szűk hétig minden
újságban szerepelt, tévériport is készült például egy dolgozóval, aki
már 37 éve ott dolgozik a csoki megnyugtató közelségében. A jubileumi
eseményeket az egész évre szépen beosztották, 2008-as évet tehát ennek a szép évfordulónak ajánlják. Azt gondolom, egy élelmiszer, ami ráadásul élvezeti cikk esetében
figyelemre méltó, hogy 100 éve ugyanúgy készítik, az első újításra is
évtizedeket "kellett" várni, a forradalmian új ízvilágra pedig még ennél is többet: pár hónapja jelent meg az eredeti recept mellett a szőlővel
(mazsola) és mogyoróval ékített új Toblerone.

A történet úgy kezdődött, hogy 1867-ben Jean Tobler (1830-1905) megnyitotta első
kis üzletét Bernben, a "Confiserie Spéciale"-t. Harmincegynéhány év
alatt, 1899-re olyannyira megnőtt a kereslet Tobler csokoládétermékei
után, hogy fiaival saját csokigyárat tudott-kellett alapítania, ez volt
a "Fabrique de Chocolat Berne, Tobler & Cie".
1908-ban megszületik a ma is ismert Toblerone csokoládé: Theodor Tobler
(Jean Tobler fia) és Emil Baumann (gyártásvezető, egyébként
unokatestvér) megalkotják az egyedülálló, összetéveszthetetlen
háromszögű csoki dizájnt, mely részben a receptúrának, részben egyedi,
akkortájt extravagáns megjelenésének köszönhetően nagyon hamar Svájc
luxuscsokoládéjává vált, amit a tipikus Toblerone-Logo hegycsúcsok látványával pecsételt meg.
A Toblerone márkanév egyébként egy szójáték: Tobler neve és az olasz
"torrone" kifejezés ötvözete, ami olaszul a mézes-mandulás nugátot
jelent.
1909-ben a Toblerone csokoládé receptjét a svájci szövetségi szabadalmi
hivatalnál levédették, ez volt az első bejegyzett mandulás-nugát
csokoládé a világon. Érdekesség, hogy éppen ebben az időben ennél a
hivatalnál állt alkalmazásban az alig 30 éves Albert Einstein (igaz, a
csokit Bernben védették le, Einstein pedig tudomásom szerint Zürichben
dolgozott, de ez részletkérdés, mondhatni, csokoládémorzsányi. Einstein
egyébként egy másodsegédi állásra jelentkezett, de csak harmadsegédnek
vették fel. Ha feltalált valamit, nem nagyon értette a világ, hogy
miről is van szó...) A csomagoláson látható sast nemsokára lecserélték a Bern (fő)város
címerében is látható medvére. Később, kb. 1930-ban, a sas szimbólum
visszatért, csőrében egy zászlót tartva, amin T (Toblerone) volt
látható, mivel akkoriban nem engedélyezték a svájci nemzeti
szimbólumokkal való reklámozást. Időközben maga a Toblerone csoki is
Svájc egyik nemzeti szimbólumává vált.
Az első palettaszínesítésre 1969-ig, azaz 61 évet(!) kellett várni,
ekkor jelent meg a "második generáció", ami nem más, mint az
étcsokoládéból készített fekete Toblerone. Majd "rögtön" 1973-ban jött az
következő újítás: a fehércsokoládéból készített különlegesség.
Időközben néha a csomagoláson apróbb változtatásokat hajtottak végre,
és a fogyasztói szokásokat szemelőtt tartva egyre másra jelentek meg az
újabb és újabb kiszerelések, melyek az egyedi csokoládét a változatlan
íz mellett mégis változatossá tették és a különböző alkalmakra mindenki
megtalálja ma is a megfelelő Tobleronét: ajándékba egy óriási rúd csokit,
vagy otthoni nassolásra minifalatokat.
1996-ban jelent meg az első töltött Toblerone, a Toblerone Blau. Az ízkompozíció annyira jól sikerült, hogy pár év múlva a Blau is megjelent mini változatban is. További újdonsággal rukkoltak elő a későbbiekben: decens, (mégis) luxus falatkákkal, a Praliné-val, desszertes dobozban.
Ezt követte a Pralinéhoz képest kevésbé "szalonba illő", inkább modern felfogásban komponált, egyenként csomagolt kis falatka különböző
variációkban: hagyományos, fehér, étcsoki, a blau vagy a hagyományos csoki fehércsokiba mártva, akár a csomagolást díszítő havas hegycsúcs, Svájc büszkesége, a Matterhorn.
A Toblerone csoki 3% mézet tartalmaz, eredeti svájci tehéntejet, mely por formában kerül a csokiba, a kakaót pedig a világ több különböző termőterületről gondosan válogatják össze. A világon kapható összes Toblerone csokoládé Bernben készül, az eredeti recept alapján, sehol máshol nem gyártják.
Ízleljük, ajándékozzuk, szeressük őt! És mint már említettem, az abszolút újdonság, az én nagy kedvencem a legfiatalabb a Toblerone család 100 éves családfáján: a mazsolás-mogyorós Csoda.
Mit is mondhatnánk...
Boldog születésnapot és még 100 ilyen évet...!


P.S.: a Toblerone honlapján további érdekességeket olvashatunk a csokoládéról, a gyártásról, magáról a kakaócserjéről, hogy pl. nevét a svéd tudóstól, Carl von Linnétől (1707-1778) kapta, aki a növényt teobromin tartalma nyomán "Theobroma Cacao"-nak nevezte, ami annyit tesz: Az istenek eledele.