Csak lényegtelenül.

Tegnap például annyira megörültem a kirándulás képeinek szépségén, hogy rögtön küldtem is párat a napiháttérképek.hu oldalra, hátha hosszú csend után újra kikerül egy-egy fotóm. Ma pedig megnéztem az oldalt, ezen belül a TOP 10 nézettségi összlistát és a 10-ből 3 kép az enyém! Igaz, ezek még a régiek. A jobboldali listában is megtalálható: platánfa , nokia6101 és a naplemente (ami valójában napfelkelte volt.) December 22-nél viszont a régi Balatonfüred , január 8-nál pedig egy szintén régi, Szigetes fotóm...nahát.
Mi ez, ha nem szép?

Megcsináltam az adóbevallásomat, visszakapok egy kis pénzt, ami nagyon jól jön. Ha előre tudom, még ügyesebb lehettem volna és még 9ezerrel "gazdagabb"...mostmár mindegy.

Megjött mégegy ékszerkatalógus, a megfizethetetlen áru Furrer & Jacot ékszerháztól. Ismét álomszép gyűrűk, ismét vagyonokért... szóval, ilyenem se lesz. Esetleg ha megcsináltatnám...valahogy, valahol, olcsóbban.
Egy újabb dilemma: ha képről csináltatom, tényleg olyan lesz-e? Nem merem... Viszont a kész, elvihető gyűrűk meg nem tetszenek, vagy nagyon drágák (és nem tetszenek).
De ha valaki Kedves Olvasómnak van ékszerkészítő ismerőse, ajánlja bátran.

Vajon illene-e megkérnem leendő anyósomat, hogy segítsen az itteni esküvőm megszervezésében? Mielőtt azt mondanád, hogy igen, ez az alapja, az kiindulópontja a jó kapcsolatunknak, stb, hadd mondjam el, hogy abszolút halvérű. Tök felületes, mosolyog, de valójában nem érdekli semmi. Kaptam tőle karácsonyra cérna-varrókészletet. Patrick semmit nem kapott. Szülinapomra felhívtak, rendben, jól esett, de csak a férje köszöntött fel, a nőci nem, oda se jött a telefonhoz. Ez mondjuk így volt nyáron, Drágám szülinapján is. Küldenek képeslapot, ha kirándulnak vlamerre, de még a mai napig egyszer sem kérdezte meg a közel egy éves ittlétem alatt, hogy hogy érzem itt magam, jó-e, vagy valami. Furcsa egy népség.
Drágám mindig nekem mondta, hogy kilógok én magyarhonból, hát...ő meg az itteni viszonylatokból emelkedik ki, érzelmi, emberi értelemben.

A Toblerone csokin kívül mesélek még egy svájcit. Vagy...nem is, írok még egy swiss-made bejegyzést...