Folytatólagosan.

Tanulhatnánk Svájctól.
Szeretem, hogy itt mennyire szeretik az emberek az országukat, mennyire büszkék arra, hogy svájciak és mindenre oda is biggyesztik, hogy igen, ez swissmade.
Kedvenc témáimon, a csokikon is ott piroslik mindenhol legalább egy légypiszoknyi piros kis zászló. Bocicsokin, konyakosmeggyen miért nincs?
Mi miért nem tudjuk így prezentálni a hazánkat?

Elnézegettük a ferihegyi úgynevezett repülő-múzeumot a neten.
Még jó, hogy tudtuk, hol járunk, meg ugye a helyszínen belépőjegy árát szedik, különben eltájékozódhat az ember könnyedén. (a szolnoki repülő-múzeum szerintem szebb és ingyenes, bár teli van természetesen MIG-ekkel)
Nagyjából úgy néz ki a cucc, mint egy roncstelep-autó(repülő)bontó a Kruspér utcai vastelepen.
Sehol egy gondozott felület, itt-ott egy korrekt leírás, hogy mit is látsz ott, hevernek a fűben a fémmadártetemek.



Aztán megnéztük egy német Közlekedési múzeum honlapját.
Videovetítések közül választhatsz: melyik kiálított madarat hogyan emelték a helyére. Jó, persze, egyedülálló gyűjteményt nem nehéz szépen felvezetni...Van egy Concorde-juk és mellette az orosz válasz: egy Tupolev-144 is.
De nem ez a lényeg.
Be lehet járni a gépet, a csomagtértől kezdve a mindenig. Nagyon szépen megcsinálták.

Van egy kis hogy is mondjam...tyúkszem Svájc arcán. Mégpedig ez a mosoly.

Ő a leköszönő Miss Schweiz, Christina Rigozzi.

Most ki kell teregetnem a pincében az első menet mosást, mindjárt jövök.