Mondom 6.

Csak egy lepkefingnyi időre ringatóztam abban a hitben, hogy igen, ez a mi napunk.
- is lehetne akár.

Aztán a citromos süti eltörött.
Púpos is lett, de az már amolyan ráadás-szerű performance volt a részéről.
Tudod, mint mikor nem elég, hogy társaságban vagy és irdatlan horderejűt kellene szellentened...hanem mondjuk kicsit odébb lépsz, megejted az akciót és a langymeleg eltölt azzal a tudattal, hogy na ezt nem kellett volna.
Magyarán: szarban vagy.
Na, ezt játszotta velem a sütim.

Már eleve -stílusosan- lehangolt Pavarotti halála, amit még a sütés előtt postoltam be. Kis délelőtti tévézés közben készre lakkoztam a francia-manikűrömet (fúj-kézlenget-fúj...)
Felébredt a drágám és átjött hozzám a nappaliba. Meghitten dőltünk a kanapéra, megkérdezte a már napi kisrutinnak számító kérdéseket:
- szerinted örökké fogsz tudni szeretni engem?
- még mindig hozzám akarsz jönni feleségül?
- miért akarsz ilyen nagyon engem?
- mit eszünk ma...?

Egészen ebédig rendben volt minden, mikor az asztalnál megfegyelmezte a kiccsajt, most épp egy semmiségért. De ráripakodott (azt hiszem, ezt így mondják).
És én kezdtem el sírni.
Leginkább a wc-ben.

Nem tudom és nem is érdekel momentán, hogy igaza volt-e vagy sem, így kell-e gyereket nevelni vagy sem. Nekem "csak" elegem volt a veszekedésből, vitából odahaza és azt szeretném, hogy szeretet legyen közöttünk és meleg, boldog család legyünk.
Én otthon akkor is sírtam, ha "csak" ők ketten veszekedtek.
Harminc évesen is...igen.
Úgy, mint most.

Aztán mire kijöttem, lefeküdt még munka előtt aludni egyet, mikor én is végeztem az eéddel, melléfeküdtem, megkérdeztem, mikor ébresszem fel. Felnézett, de nem szólt semmit.
Először azt hittem, 3 órára megy, mint tegnap, ezért fél 3-kor ébreszteni próbáltam.
- Mi az?
- Fél három.
- És?

Jó, gondoltam, én nem látok a pályán...biztos ma csak négyre megy. Válaszul a finomkodó kedvességére: átfordultam a másik oldalamra, át, az ágy végtelen messzinek tűnő túlfelére.
Két ember ilyen fényévnyi távol csak egy közös hálószobában lehet.
7-8 perc múlva felkelt, sietve öltözködött. Mivel az a szokás, hogy mielőtt elmegy, kávézunk még és kicsit beszélgetünk, felkeltem és elindultam a konyhába, víz bekészít...
Mikor megfordultam lépteire, felémhajolt, már talpig felöltözve és búcsúcsókra hajolt hozzám.

Akkor most...kisfaszom.