Hosszú lesz.
Én megmondtam.

A vasárnap szombaton kezdődött.
Végre kiderült, mi lesz a meglepetés-kirándulás, és már néhányszor átfutott a fejemben a gondolat: jó lenne, ha többesben mennénk, valami ismerős családdal, mint a nagyok. De nem szóltam.
Valakinek odafent mostanában sok ideje van rám és hálás vagyok érte nagyon...mert szombaton a heti nagybevásárláskor összetalálkoztunk Kedvesem egyik kollégájával, plusz feleség plusz két gyerek.
Vásárlás után beültünk a bevásárlóközpont kávézójába és addig-addig beszélgettek a pasik, miközben mi a gyerkőcöket kapkodtuk folyton, lepkehálóval, míg megegyeztek, hogy holnap együtt megyünk.

Reggel logisztikailag felfejlődtünk egy benzinkúthoz.
Az első megálló kb. bő egy óra múlva következett. Blausee am Kandersteg.
Itt már voltunk együtt márciusban. Akkor sem hittem el, hogy ilyen kék létezik igaziból, de tényleg.





A helyről annyit kell/érdemes tudni, hogy egy árnyékos, ősfás park közepén van a kéktó, teli bio-pisztránggal. A parkban többszoba-méretű, bio-zöld, bársonyos mohával borított szikladarabok vezetik az utat, amik egyszer régen legurultak a nagyon fentről.
A tótól nem messze, egy kis emelkedő túloldalán van a bio-pisztráng tenyészet. Lépcsőzetesen kialakított medencékben nőnek finomra a halacskák, évjárat szerint válogatva, mint a jó borok.
A víztükör egy részét a tóparti wellness szálloda uralja.
Márciusban, szezonon kívül nem kellett belépőjegyet fizetnünk, sehol egy teremtett lélek nem volt (mégsem tűntek el a halak), most volt belépődíj, viszont benne foglaltatott egy kis tavi csónakázás is. A csónak alján egy széles csík áttetsző volt és a halak alattunk úsztak.

Kandersteg még arról is híres, hogy vonatra lehet szállni autóstul és így a leggyorsabb átjutni a hegy gyomrán át. Az alagútban huhh-sötét van - ha mondjuk az előtted álló autóban fel nem kapcsolják a villanyt. Mi nem kapcsoltuk fel, hanem csókolóztunk, míg Kiccsaj viccesen sikítozott és a fejünket (vagy más egyebet) keresve a szemünkbe, orrunkba, fülünkbe nyúlkált, random.
Kb. 15 perc múlva kibukkansz a világ másik végén.
Mindez egyébként így néz ki.



Mi Goppelstein-nél jöttünk újra világra a hegyből, és jó sokat autóztunk Wallis (VS) kantonon keresztül, le, délnek az olasz határhoz.



Autóval Täsch nevű kisvárosig-faluig lehet megközelíteni Zermatt-ot. A fél falu parkolóházakból áll, tucatnyi közül lehet választani. Mi itt tettük le az autót, kb. 2000 férőhelyes parkoló.

>

Három szinttel lejjebb liftezve egy kisméretű vasútállomáson találja magát az ember, ahonnan kb. minden 15-20 percben vonat indul az autómentes faluba, Zermatt -ba.
Ez a kisvonat...tényleg kicsi, mondjuk fogaskerekű-jellegű a méretét tekintve, de hihetetlen...

Lehet, hogy én voltam egyedül meglepve, vagy nem is meglepve, hanem...egyszerűen egy "felismerés" és rácsodálkozás volt a szivemben. Az ajtó gombnyomásra nyílik, mindössze néhány milliméter lehet a peron és a kocsi közti szintkülönbség, a hatalmas nyíló ajtón át betolható bármilyen szállító eszköz, babakocsi, stb. és odabent kényelmesen elfér, ülések a vagonok vége felé vannak. Ott lehet hagyni lefékezve, sarokba állítani a puttonyt, Te meg leülhetsz.
Tuti, hogy senki nem fog a cuccodhoz nyúlni, mert ez nem személyvonat Balgatöttős és Pettend között...

És persze, a rövid úton LCD kijelzőkön látható Svájc szépsége, infók, öt nyelven, japánul is.
Aztán a kijelző elbúcsúzik tólünk, öt nyelven és kilépünk körülbelül ide.
Ez már Zermatt. Csak lovaskocsival vagy elektro-autoval lehet közlekedni, a gyalogszeren kívül. Ez a lovaskocsi az egyik itt álló ötcsillagos szálloda limuzinjaként szolgál.



Rövid séta után az egyik sarokház mögül váratlanul elénk toppan a svájci csokikról is közismert hegycsúcs. Nemcsak a Toblerone okán találkozhat vele az édesszájú nép, hanem sok Lindt&Sprüngli terméken is ott fehérlik a Matterhorn.



Mielőtt fel nem világosítottak, azt hittem, azért -is- híres, meg fontos, mert ő a legmagasabb.
Hát nem ő a legmagasabb (4478), bár való igaz: 4ezer méter felett azért már eltűnnek a különbségek, legalábbis laikus számára.
Sajnos, be kell ismernem, hogy a nagy kirándulások alkalmával gyakran eltűnik a gyerek-öröm-mosoly a szám sarkából, mikor meglátom, hogy mi mennyibe kerül. De ha már egyszer itt vagyunk, csináljunk valamit...Pénztárcánkkal hosszasan megvitatva a tényállást és a lehetőségeket, figyelembe véve, hogy a család, aki velünk jött, gyerekkocsis hendikeppel küzdött (reggel óta)...végül úgy döntött a Drágám, hogy innen, Zermattból (1620m) fellibeg mindenki a két "megállónyira" lévő Schwarzsee magasságáig (jobbra).



Végállomás, nem megy tovább...



Kilátás a gondolából.



Lejtmenet. Az ott messzi, lent Zermatt.



Ez itt fent pedig kb. 2500méteren.

Szétsétáltuk a lábunkat meg...a libegőből kiszállva Drágám már-már megcsókolta az anyaföldet...ettünk egyet a nagy ijedségre és haza.

Megint kisvonat a parkolóházig, parkolóból kocsikázás, felhajtó a vonatra, 15 perc teljes sötétség...Értelemszerűen most nem csókolózás volt a sötétben, hanem az ölembe hajtva fejét instant-szundított egyet.
Nagyon szép, nagyon drága és nagyon fárasztó nap volt.

Pár nappal később, mikor írom ezt a bejegyzést, azt mondta az én Mindenem, hogy ha lesz itt Svájcban esküvőnk, akkor ide a kéktóhoz, Kanderstegbe (ahol a pisztrángok vannak) megyünk a Nagy Igen után vacsorázni. Este ugyanis meseszépen ki van világítva a park és a tó is. (most megnéztem a honlapjukat, van direkt esküvős ajánlatuk).

Még tovább mesélte az álmomat a kedvesem: amikor én Pesten leszek három hetet, az utolsó bő egy hétre utánam jön Kiccsajjal. És megyünk valamerre Magyarországon, kicsit. Hazafelé pedig...azt ígérte, "kapok" egy napot Salzburgban, mert hogy odavagyok és folyamatosan "megcsalom" azzal a Mozart-fiúval...meg hogy kis kultúra...plusz az útba eső Swarovski Kristallwelten nevű gyárba is benézünk, hátha találok ott nekem tetsző gyűrűt. Meg mondott még egy hasonló helyet, arra már nem emlékszem.

Egyébként...találtam a neten ingyenes és elég átfogó angol, német és francia tananyagokat, azokkal meg az adatbázis-kezelő programmal gyötröm magam üres óráimban.
Az X-Traillel már prímán összebarátkoztunk, szinte már magától parkol be, mert megbeszéltem vele, hogy a hely a garázsban, na az pont nem női sofőrnek való...Fúleg, hogy az egyik szomszéd autó egy pitiáner Ha nagy leszek, nagyfiú leszek-típusú gizda csávóé. Egy jujj-vörös Fiat sportkocsija van, és rakott rá Ferrari-emblémát... (gyagyák itt is vannak, de rosszindulatúak meg ilyesmik kevésbé)

Jól megvagyok.
(apropó parkoló: itt tényleg vannak olyan parkolóházak, ahol meg van jelölve, hogy melyikek a nők számára kialakított parkolóhelyek. nagyobbak...és, ha esetleg elaludnék és lemaradnék útközben a határátlépésekről, útlevél-vizsgálatokról, akkor is tudom, hogy épp hol vagyok, mert Magyarországon pl. a Tesco jóindulatúan felfestette a parkolóhelyet a családi -nagyautóvaal érkezőknek vagy a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyet, de simán elfoglalják jogtalanul...Itt érdekes módon ez sem divat. Itt nagyobb divatja van a korrektségnek.)

Gondoskodom róluk, szeretem őket, cserébe én is megannyi mindent kapok.
Tesómmal már tudok skype-olni. Ő lesz az esküvői tanúm.
És újra állásokat pályázunk.
Magamnak is nézelődtem már, de...még csak nézelődtem.
És persze...folyton jár az agyam, mindenfélén.