Időeltolódozás.

(Feltöltöttem a képeket a fotósblogba.)

Nem az történt, hogy kettővel többet lapoztam a falinaptáron, hanem már most -javában- országszerte nagy a készülődés Svájc nemzeti ünnepére, ami augusztus 1.

Történt 1291-ben.

Eskü a Rütli-mezőn

1291. augusztus 1-én három ősi kanton Schwyz, Uri és
Unterwalden a Rütli-mezőn megkötötte egymással az „örök szövetséget”.
Az eredetileg csak a kantonok közti békétlenségek megakadályozására
alakult szövetség egy Habsburg-ellenes összefogássá nőtte ki magát.
Augusztus elseje Svájc nemzeti ünnepe.
(forrás: National Geographic)

Most tele vannak a boltok nemzeti színű mindennel. Hogy mennyire komoly a dolog, íme egy példa. Ennyire nemzeti érzésekkel telített csak egy amerikai lehet - gondoltam, de nem.

Ők itt hat darab tojás, befestve zászlószínűre. Lehet kapni nyers és főtt változatban. Ezen kívül temérdek áruféléből választhat a hazafi: hurkapálcán papír- vagy szövetzászló minden méretben, tanyéralátét, uzsonnásdoboz, terítő, szalvéta, lampion, süti piros alapon fehér keresztes cukormázzal, nadrágszíj, pénztárca, edények, pólók, kendők, sapkák, poharak töménytelen mennyiségben, kötény, evőeszköz, edényfogó kesztyű, stb.
Mi tegnap vettünk nagyon szép homokszínű military sapkát, svájci kis hímzett zászlóval, meg felirattal. Hálistennek nem bézbólsapka fazont, hanem azt, ami felül olyan egyenes, lapos. "Partnerlook" Kedvesem szerint, merthogy egyformát választott nekünk.
Mindenhol rendezvények, máshol grillpartyk, este pedig soksok helyen tüzijáték.
Mi délelőtt (nagyjából ebédre) az önkormányzatunk által szervezett kis brunchra megyünk, ugye, mint új lakói a közösségnek, aztán délután...én nagyon szeretném hajóról nézni a tüzijátékot.
Kedvesem azt mondta, kaptunk a Szép Tónál lévő étteremből e-mailt, hogy ők is készülnek és lehet foglalni...Erre mondtam, hogy ha nem baj, akkor máshová szeretnék, hogy ne mindig ugyanoda menjünk.

Na, erre viccesen a fejemre olvasta, hogy már mennyire el vagyok kényeztetve: fél éve még álmodni sem mertem arról, hogy ott fogok valaha is ücsörögni azon a tóparton, mostmeg már unalmasnak tartom és máshová mennék.
A világ meg az ő dicsősége...

Mint ahogy épp lebeszélem őt arról, hogy útban a tengerpart meg Magyarország felé benézzünk Velencébe. Igen, igaza van.
De tulajdonképpen mégsem.