Már egy ideje.

Már egy ideje minden nap megint édesen mondja magyarul, hogy Edesem, nádjooon szeretlek.
És úgy mosolyog, a szeme is, újra, hogy bármi rossz fát is tett volna a tűzre, megbocsájtanék. De nem tett.
Hanem egyszerűen...újra méz az egész, amit mint Micimackó, nyalakodva, habzsolva, a bödön aljára pillogva titkon félve attól, hogy egyszercsak látni fogom a végét és nem lesz tovább...élvezem a mézét.

Tudom, mostanában leginkább a kevésbé jót, a kételyeket írtam le, mert hát...ez egy ilyen hülye szokás, hogy panaszkodunk.

De az az igazság, hogy...valami történt, vagy nem... Valami...benne vagy körülötte...attól a naptól kezdve, hogy Tessin felé sírtam az úton és féltem, hogy elveszítem, visszatalált a hozzám vezető útra és nyugodt, kedves és érzem, hogy szeret.

Néhány szar pillanat meg bárhol előfordul.
Nálad is.
Ne mondd, hogy nem.

De számít, igenis számít, hogy mostanában hajnalban, bár nem tudja, hogy ébren vagyok, mikor hazajön, akkor is puha csókot nyom a számra, arcomra, ha nem akar felébreszteni, és a kezemet előkeresve-fogva alszik el, mikor úgy hiszi, hogy alszom.
Szóval...most jó.
Nagyon jó.

És elég arra gondolnom, hogy nem akarom elveszíteni: máris kisebbednek a problémák.
Ha egyátalán vannak.
Ha egyátalán problémák.
Ma megint megkereste nekem azt a bizonyos Ramazzotti-Pavarotti felvételt, amitől mindig sírhatnékom van...olyan szép.
Tudom, hogy minden jó lesz.
Hiszen...már most is az.


Miközben írtam a postot EF-ről, meg a többit, lassan rámsötétedett az erkélyen, kis tálban gyújtottam öt-hat mécsest. Kezemből a laptopot kitúrta egy pohár maradék sárgamuskotály és nincs semmi, de semmi a világon, csak megtörténik az este, hallgatom, itt a völgyben, és lehet, hogy kicsit becsíptem, mert megint van hely a szivemben mindenkinek, Neked is, egykicsit.
Meg a Drágám...hiányzik nagyon.
Itt lenne a helye, hogy láthassam szemében a gyertyalángot.
Ez tiszta giccs lett.
Mostmár így marad.

U.i.: tényleg becsíptem, hiszen azzal az egérrel akartam logisztikázni a képernyőn, ami nincs is csatlakoztatva a laptophoz. Időbe telt, mire rájöttem. Másodszorra is.

Valaki lécci-lécci irasson már nekem azt a gyógyszert...aminek most nagyon nem jut eszembe a neve...Jó? Bőrgyógyász kell hozzá, azt hiszem...Majd mindjárt...

Roaccutan