Még egy kicsit.

Az időjárás -tanulatlan szememnek- káoszosnak és kiszámíthatatlannak tűnik.
Olyan hamar váltják egymást az évszakok egy napon belül, amilyen gyorsan átöltözni sem tudnék. Előfordult, hogy reggel elindultunk valahová, "nyári ruhában" de estére kellett magammal vinni bundabugyit. Persze, hasonló otthon is megeshet, de itt kicsit gyakrabban. A régiók között egyébként is hatalmas eltérések lehetnek, ehhez jön még, hogy külön időjárás jelentés van a 2000méter feletti magasságok helyzetéről.
A tévében van egy külön adó, ahol a nap 24 órájában csak időjárás-jelentést láthatunk, fentieket alátámasztva: régiónként és külön a délelőtti, délutáni és éjszakai értékekkel, valamint 1-2 napra előrejelzést.
A magasság-különbségeket érzékeltetve: amikor két hete szombaton kirándulni mentünk, első megálló az Orosz emlékmű/Ördög-híd volt, ahová mindösszes kincsemet, egy pulóvert vittem magammal és fáztam. Viszont Drágám még otthon mondta, hogy vigyünk magunkkal napozó krémet (basszus, hogy hívják ezt magyarul?), mert ahol a Swiss Miniatur van, meg Asconában 25-29 fok lesz, sőt, szoknyát is vittem, hogy a nadrágot lecseréljem.
Azt hiszem, még nem is meséltem, hogy májusban, az idefelé vezető úton egyszercsak kicsit elkezdett hűvös lenni.
Először csak a legkondit vettük lejjebb.
Aztán még lejjebb.
Aztán kikapcsoltuk.
Levettük a napszemüveget.
És ránéztünk a műszerfalon a külső hőmérsékletre és 9 fok volt.
Aztán 7.
Aztán poénkodtunk, hogy gyakorlatilag már téli gumival kéne autózni. (és tényleg)
Aztán felértünk, azt hiszem az Arlberg-alagúthoz (Ausztria), ami elég neves és nagynak számít, -de ez most nem érdekes- és a futófényen ki volt írva, hogy személyautóknak téligumi, teherautóknak hólánc kötelező. És kinéztünk és tényleg hó esett, meg tapadt az út széléhez.
Persze, ez megint nagyon magasan volt...Mikor áthaladtunk és lejjebb ereszkedtünk, megint tavasz volt, ezerrel.

Az ország teli van útfelbontással, szinte mindenkinek van autója, de én még nem láttam olyan dugót, városban sem, mint amilyen egy szokásos délelőtt a Hungária körút tetszőleges szakaszán.
Ha az ember a tájban, intercity autózik, az olyan alagútból ki-alagútba be vegyes váltó. Alagutakat érzésem szerint még ott is vájtak, ahol mi, magyar módra egyszerűen lebontottuk volna azt a kis dombot.
Itt meg átfúrták és alagút. És szinte minden alagút tetején tovább folytatódik a fűszőnyeg.

Úgy, mint itt, bár ez pont nem alagút, hanem befedett autóút, a kőomlások és a lezúduló olvadékvíz (bal alsó sarok) elleni védelem. Oszlopok tartják a perem felőli részt, odabent autózhatunk. Fejünk felett pedig nő a vadkankalin, miegymás.




Eddig nem találtam adatot arra, mennyi és milyen hosszú alagutak vannak, de érzésre azt mondanám, a pár méteres "sziklakaputól" (ami nem is alagút) a többtízkilométeresig találkozhatunk mindenfélével. És nagyon profin teli vannak a nagyok világító jelzésekkel, van külön "alagút infó" a közlekedési hírekben.

Kb. 71ezer km hosszú az országot behálózó autóút, amiből 1630km az autópálya, egy 2003-as statisztika szerint. Az éves autópálya-matrica 40,-Fr, ami kb. 6.000 forint és egy évig az összes útra érvényes az országon belül.

Most rohannom kell szivárványt fotózni.