Nemcsak úgy egyszerűen van skype-om, hanem képzeld, működik is. (cset)

A mai nap elég mozgalmas volt. Féltem, mert 14 van. De rájöttem: ha már egyszer úgyis félek, legalább profitáljak belőle, élvezzem vagy mindkettő. Tehát a jelszó: félni jó.

A tegnap estéből kimaradt, hogy bár a laptoppal nem csuktam össze a kiccsaj fejét, de azért a csuklójánál fogva előhúztam az étkezőgarnitúrából.
Székkel együtt.
Mivel kapaszkodott, mint havasi gyopár a sziklaspiccre.
Szóval...
Előbb-utóbb mindig bocsánatot kér, ez ment már áprilisban is, még a régi lakásban. Ma reggel is. Persze, fejsimogatás, puszi, de azért kicsit csúnyán néztem, mert nehogymár.

És nekiláttam a mai napnak.
Fürdés, hajmosás, manikűr, lakkozás. Míg a körömlakk szárad, Vivaldi 4 évszak a házimozin. A kapuccsíno a hajfürtjeim közé gőzölög. Néhány fénykép az ébredő hegyoldalról, ami mindig párába burkolózással indít, aztán később kitisztul.
Hallgattam, hogyan nő és nyílik, integet szirmaival a nemrég ültetett petúnia. A 4-ből kettő eddig is tombolva jól érezte magát, ontotta a virágokat (pedig én ültettem be), a harmadik kicsit mindig elgondolkodott két virágbontás között (mivel én ültettem be), a negyedik pedig sztrájkolt (mivel én ültettem be). Ma reggel minden virágban tobzódott. Végre.

Fodrászhoz mentünk. Mivel elég ritkán és kevés időre megyek ki a házból, ezt a néhány alkalmat (kell) használ(n)om arra, hogy normálisan felöltözzek. Tudod, olyan...kicsit szépre.

És Drágám ma nagyon azt mondta a szemével és a szerelmi barométer is azt mutatta, igen, felfelé, hogy sikerült. Ma elfogyott a szülinapi torta maradéka is, szerintem nagyon finom lett, csak kicsit olyan...vagy nem olyan...szóval érted...
Picit alacsony lett.

Aztán nagy sóhajjal elém tett a Kedves két kézzel kitöltött táblát, hogy szerkeszteném meg excelben neki. Úgy kérte, és olyan szemeket meresztett a táblázatra, mintha legalábbis operáció kutatásból kellene akadémiai székfoglalót írnia és ehhez kérne segítséget...
Nagyjából mire beért munkába, már ott is volt az e-mail fiókjában.

És megérkezett az ajándék többi alkatrésze.
Kis fiaskó, hogy a dvd nem tud németül. De majd kikapaláljuk valahogy. Nem a dvd-t, hanem a fiaskót.
Olyan álmos vagyok.
Megígérte, hogy holnap reggel ő kelti a kiccsajt és csinálja a mosást.
Egy pillanatig ellenkezni akartam, hiszen minden nap ugye kb. 2-3-ig dolgozik, és tönkre teszi az embert, ha folyton megzavarják a pihenését...gondoltam, aludjon inkább...
De az az igazság, hogy amióta van internet, azóta képes hazaérés után rögtön leülni a gép elé és van, hogy még hajnali ötkor is ott nézelődik, csetel, stb.
Úgyhogy holnap csinálja csak ő a hatkor kelést meg a mosást.

Ma megijesztettem megint. Szokott nézelődni a társkeresőn, csak úgy, kíváncsiságból. Néha ugratjuk egymást ezzel (hogy ő nézelődik, én meg meghagytam a hirdetésemet...)
Mondtam neki, hogy szeptemberig bírja már ki, utána azt csinál, amit akar.
Tök rémülten nézett és azt kérdezte, komolyan gondolom-e?
Néha ilyenekkel az orrára kell koppintanom. Nehogy elfelejtse, hogy.

Például teátrálisan elkezdtem az álláshirdetéseket böngészni és egy-két hirdetésről meg is kérdeztem a véleményét. Teljes volt a megrökönyödés, hogy máris dolgozni akarok... A másik: fejébe vette, hogy pár év múlva ha bizonyos feltételek teljesülnek, illetve bizonyos körülmények változnak, akkor Magyarországra akar költözni. Mondtam, hogy én maradok, ő mehet, ha akar.
Tényleg?
Tényleg.
Csak nem gondolod, hogy ha már egyszer itt vagyok Svájcban, akkor visszamegyek? Nem azért jöttem el idáig... Elveszel feleségül, hogy az országban maradhassak, dolgozhassak, stb, és mehetsz Magyarországra.

Und Tchüss!

Utóirat. Egészen este fél kilencig volt valami halvány reményem arra, hogy ma nem lesz veszekedés és kiabálás kiccsaj meg köztem. Tévedtem. A dolgok odáig fajultak, hogy az összes bugyiját kidobálta a nappali közepére, hisztizett, hogy a tegnapit akarja felvenni, mert a többi kicsi és utálja őket és nem veszi fel. Mindenhol bugyik lógtak, felém is dobálta őket, de ugye az aerodinamika törvényei csorbítottak a röppályán...Vettem pár mély levegőt és mondtam neki, hogy egy megoldás van: most összeszedi a bugyijait (amiből jutott az ebédlőasztalra is meg a macska bamba koponyáján is fennakadt egy) és a holnapot még kibírja, aztán szólunk apának, hogy vegyünk másikakat.
Jó?

JÓÓÓÓ???

Nem bazmeg, nem volt jó. Tovább tovább dobálózott, üvöltözött velem meg a kicseszett bugyikkal, amiken már komolyan sírtak a lepkék meg a katicák, meg a virágok is...
Pechjére a bugyis jelenet előtt megkért engem, hogy másoljak le neki egy cd-t.

Ugye érzed a feszültség távolról rebbenő fuvallatát....?
Ami, mire a közeledbe ér, tornádóvá hízik?

Miután tovább kiabált és a bugyik továbbra is szanaszét reszkettek lakásszerte, elmondtam szépen, hogy a világ megközelítőleg úgy működik, hogy ha most összeszedi a holmijait, akkor megkapja a cdt.
Ilyenkor mindig átvált inverzre, mint valami kis Einstein (végülis Zürich nincs messze...) és azt mondja, hogy majd akkor rámol össze, ha odaadom a cdt.
Ezt még elmeséltük egymásnak tizenkilencszer.
Nem, itt nem kiabáltam, teljesen nyugodt voltam. (egy frászt, belül majd felrobbantam)

Aztán kivettem a vadiújonnan másolt cdt a tokjából és félbehajtottam.
Igen, a lemezt.
Erre berohant üvöltve a szobájába sírni.
(azt próbálta a könnyein át elmesélni, hogy valami fiú kérte az iskolában tőle és ha holnap nem viszi be, akkor a fiú megfogja verni. erre javasoltam, hogy vagy állja a verést, amit tulajdonképpen tőlem is kaphatott volna a bugyi-cirkusz miatt, vagy odadja a saját cd-jét, amiről másoltam. Azt még nem sikerült összeraknia a fejében, hogy annak idején neki is és apának is másoltam 1-1-et, tehát van miről további kópiákat készíteni. Meg egyébként is apa saját megvásárolt maxi cd-it másoltam fel 1 lemezre, szóval megvan otthon eredetiben minden...)

Innen folytattuk.
Faszkivan már, hogy nem is ilyen gyerekszoba-sztorikról akarok írni, hanem tényleg pl. Svájcról, de nem lehet bazmeg, mert a kölökkel van tele a f............................. fejem....

Egyszerűen nem tudom, mit csináljak.
Egyelőre csak az jut eszembe, hogy nem szabad félelmet mutatnom, mert kiszagolja, mint a hiperérzékeny kutyus és akkor végképp végem: nekem sanyi.

Utóirat 2.0: szeretnénk venni Renault Traffic (Nissan Primastar, Opel Vivaro) buszra tetőcsomagtartót (sínt). Ha valaki illetékes ebben, kérem, jelezzen. köszi.