Hosszú hónapok óta nem nyúltam hozzá.

Ma kinyitottam, random, itt:
"soha nem torpan meg, nem néz magába és nem látja be, hogy a viselkedése helytelen vagy arányvesztő...nem. ő csak rikácsol. Én meg csak ülök és tépelődöm, mit kellene tennem, hogy véget vessek ennek a zajnak, hogy a kétségbeesésnek vajon milyen fokára kellene jutnom, hogy anyám felismerje, amit csinál, az előbb-utóbb megöl." (Elisabeth Wurtzel: Prozac-ország)