Kit mivel, hová. Mivé.

Az Álmoskönyv angol szótár szerint to convert jelentése:
megtérít, áttérít, átalakít, átvált.
Mivel az áprilisi két hét rémálom nyomán egyfolytában azon rágódom, hogyan fogom ott megszokni a mindent, hogyan fogok ott eligazodni, mivé kell átformálódnom, hová kell majd megtérnem, hogy tudok ott működni, élni, mert még a heti mosást is másképp intézik, mint én itthon...eszembe jutottak megint a képek. A szimbólumok, a jelek, amiket annyira szeretnék mindig előre nagyon érteni.
Nem mindig csak utólag és csak kicsit.

Például.
Talán kettőnk közé is kellene egy konverter...mint amilyenre ahhoz volt (és lesz) szükségem, hogy a saját hajvasalómat használhassam.
Az én kétágúmat nem fogom tudni sosem bedugni az ő háromágújába...és fordítva. És volt, hogy a költözködés miatt hegyben álló dobozok között hosszú percekig keresgéltük azt a kisvacakot ahhoz, hogy működjön, amit szeretnék.


E pillanatban kaptam sms-ben megköszönömöt. Földet ért az ostorcsattogtatós, lovasbemutatós, szürkemarhás, hortobágyi naplementés képeslapom. 2 nap alatt. (postáskisasszony azt mondta, 3-5 nap, mire megérkezik, "Prioritaire" felszólítással...nem is reménykedtem, hogy előttem odaér) Patrick azt mondta, nagyon szeretné látni ezt a pusztás feelinget. Mondtam, hogy csak por van, meg pálinka (ő nem iszik) meg lovak. Ló van otthon is.
Erre azt felelte, hogy ő sem értette, miért vagyok elájulva úgy a hegyektől.
Jellemző egyébként, hogy az alföldi népek nem nagyon vándoroltak, hiszen nem állta semmi a szemük útját, látták, mi van arra, amerre elnéztek.
Míg a hegyi népeket vonzotta a kíváncsiság, mi lehet a hegyen túl.

Az is átfutott az agyamon, vajon ki osztotta le az országhívószámokat? Hogy került épp Románia (+40) mellé Svájc (+41)? És hogy milyen furcsa véletlen, hogy tesóm Bukarestbe én meg Svájcba.
Azt hiszem, életem egyik legnagyobb kudarca lenne, ha nem lennék képes föltalálni ott magam és normálisan élni. Miközben tesóm nyelvtudás nélkül már 4 éve funkcionál Romániában, tök egyedül.
Akkor végképp elásom magam a kert végében a diófa alá.

Mellesleg...mivel/mióta megtudtam, hogy Patrick azt nehezményezte, hogy önállótlan voltam odakint (jó vicc. FKV) ennek ellenkezőjére gyúrok. Amikor írunk, mindig próbálok kidomborítani, mennyi mindent kell aznap elintéznem, mennyire mg fog állni itt nélkülem az élet és egyébként épp az ő svájci internet-előfizetése ügyében alkudozok e-mailen a Swisscom-mal...
Remélem, megérti, hogy nem én vagyok béna, hanem csak időbe telik, mire magamra találok.

Mindjárt írok még a múltkori Levél a múltból akciómról is.