Olyan ez, mikor utcazenész vagy és a Nagy Kedvenc, a példaképed, egyszercsak megáll előtted. Félrepengeted a harmóniát, letüdőzöd a szájharmonikát, mert megtiszteltetés, egyszersmint prognosztizált lebőgés a megilletődés okán.
Vagy olyan ez, mint mikor első könyved vérrel-verejtékkel megírod és a szerény, néptelen dedikáláson megjelenik a Nagy Kedvenc, akitől minden szót százszor is elolvastál, akinek köteteit oldalszám szerint tudod idézni. Besétál a kiskunbizergetői kettes számú áfész által üzemeltetett kis vegyesboltba, ahol könyved második fehér lapjain gyakorolnád az aláírásod, de nem túl sűrű a nap.
Nem...hülyeséget beszélek.
Ez nem olyan, de valami hasonlóan jó érzés.
Ő itt a Kelyhek Hercegnője. Megint hazudós voltam, egyrészt mert mégis írok, másrészt mert néha szoktam húzni napi kártyát, azóta is. Mert olyan szépek. És szeretek széppel játszani.
