Cartier oldalán természetesen csak álmodozásképpen nézelődtem, vagy ihletgyűjtés miatt.

Én lepődtem meg a legjobban, mikor a szomszédos házszám alatt, egy kirakatban megláttam egy gyűrűt, ami bizsu vagy legjobb esetben is "csak" ezüst, üvegkaviccsal a tetején. Viszont szinte megszólalásig hasonlít a képpel pár napja belinkelt Cartier-re.
Sőt. Még jobb, mert ebben szögletes a nagy kavics, nem kör alakú.

Ő például itt a gyémántok fellegvárából, Hollandiából való, egy csodás De Beers gyémánttal a fókuszban. Tudom, tudom...Ilyenem sose lesz. Lehet, hogy sírva fogom várni, hogy leteljen az egy hét Svájcban és hazajöhessek már... Ki tudja, mi van ott ugye.
Szóval, ilyenem sose lesz, de nézegetni szabad.

Vasárnap este kb. két óra hosszát telefonáltunk. A végén már fizikailag fájt, hogy nem lehetek ott vele, nem gömbölyödhetek hozzá és amit mond, vagy mondok, azt nem egymás fülébe-nyakába suttogjuk.

Megint előkerült a házasság téma.
Ajjaj.

Mint érdekesség mesélem csak, hogy Amszterdamban (is) a gyémántkereskedők mind a mai napig kézfogással és adott szóval kötnek üzletet.
Méltó a gyémántokhoz.