"A magam részéről bízom benne, hogy a sors keze vezet. Remélem, téged is. És remélem, nem a falnak."

"Amit csinálsz, az művészet.
Kicsit más, mint a sznobok által kategorizált emberi önkifejezési módok, de akkor is az.
Nem az a lényeg, mit mondasz, mert pár ezer év alatt az emberiség már úgyis mindent elmondott, ami számít.
Egymás lábnyomait tapossuk.
Az emberi természet örök.
Nem fogsz tudni újat mondani szerelemről, kétségekről, vagy akármiről.
Az számít, hogy hogyan mondasz valamit. Nem a válaszok számítanak, hanem hogy hogyan kérdezel. Amit csinálsz, az egy performance, virtuális szobrászat. Vagy ha úgy tetszik, virtuális opera. Az sem feltétlenül a valóság, "csak" játék a fantáziával. Te sem azért mentél operába, mert annyira sok új infót reméltél az énekelt szövegtől. Hanem mert tetszik, ahogyan közvetítik az infót. Olyan leleménnyel olvasztod egybe a szavakat, hogy öröm olvasni. Nekem legalábbis.
Számomra nem kérdés, hogy olvassalak-e. Nem az új infók miatt térek vissza, hanem mert tetszik a mód, ahogy a világot leképezed..."

Rettentően irigykedem, hogy nem én írtam. De...végtelenül örülök, hogy nekem írta.