Hogy vajon nem is szeretné vagy szeretné, csak nem elég bátor és határozott ahhoz, hogy kimondja? De amint én mondom ki, bár elvileg jót teszek- már nem is szeretné, amit eddig szeretett volna, mert én mondtam ki.
Mintegy rámutatva egyúttal arra, hogy ő nem merte.
Meg arra is, hogy nem ő találta ki, hanem én is szeretném, ugyanazt, ugyanúgy.
És persze, mindettől úgy is érzi magát, mint akit valamin rajta kaptak.