Hogy mit és miért írok, azt most megint nem fogod érteni, de nézd el nekem.
Nekem most ezt muszáj...erről írnom, magamból, mert fáj, de úgy kell írnom, hogy senki ne érthesse. Na. Ilyen is van.

De előbb...az utóbbi napok morzsái.
Mert például vásárolni, azt kell. Valahol mélyen egy nő sejti, hogy mitől íztelenebb egy ideje a haboskávé, mitől fénytelenebb most a megszokott körömlakkja, vagy mitől tűnik az arca sápadtabbnak a kedvenc pulcsija felett a tükörképébe meredve kedvetlenül...
Mert már több, mint egy hónapja nem vett magának semmit.

Ez egy olyan alapvető folytonossági hiány, melynek pótlása nem tűr több halasztást. Még a végén akuttá válik, aztán cseszhetem... Ezért tegnap hirtelen vettem két szoknyát. Mit mondjak...felért egy életmentő műtéttel. Vagy az óceánból partra mentett fuldokló ember öklendezés utáni első, tiszta levegővételével.

Aztán.
Például azt kapjuk mi, négyen, a család karácsonyi ajándékba tőlem, hogy őket, hármójukat elküldöm dec. 26-án színházba. Már meg is vannak a jegyek, szóval, vásárlás, tülekedés ezennel sztornó.

Valamelyik nap meg egyik pillanatban még cseteltem Szamárfüllel, utána tíz perccel meg már a ködpárás esti Dunaparton sétáltunk, és mivel tudta, hogy Velem fog találkozni, hozott magával fényképezőgépet. Csak azóta se hajlandó elküldeni nekem az általam készített fotókat. (Hallod???!!!)

Egy író pedig számomra ott lesz valóban Író, amikor egy álmos reggelen átsandítok a metrón ülve megnézni, mit olvas a szomszéd, akkor az első 5 szóból (és nem a címénél volt nyitva) felismerem, hogy ez a Vámos Apák könyve.
Illetve...lehet, hogy ez engem minősít. Engem, a Figyelmes Olvasót. Ezen majd még gondolkodom.

Meg azon is, hogy egy megírt levél vajon kié? A átmegy a Címzett tulajdonába vagy az én szellemi alkotásom? Vajon egy régi elsárgult levél birtokvitáján hogyan döntene a T. Bíróság?

Azt még nem is meséltem, hogy múlt héten otthon a telefonhoz kért engem egy fickó, név szerint engem keresett. Miután apámtól átvettem a kagylót, a pasek próbált győzködni, hogy DE IGEN, én vagyok a rég letűnt szerelme, akit nem látott 15 éve és próbálta emlékeimet felfrissíteni azalapján, hogy állítólag mi a harmadik emeleti lépcsőfordulóban milyen sokat csókolóztunk. Kegyetlenül elutasítottam a gyanúsítgatást, miszerint a harmadikon... Végre békén hagyott és letettük.

Mi volt még mostanában...?
Ja!!! Nahát... Szerdán kiszabadulva a munkahelyről a hosszú téli estébe, a templom ajtaja résnyire nyitva állt és egy sárgás fénycsík szinte kilövellt az utcára. Kiszűrődött, de mintha befelé csrodogált volna visszacsalogatva, maga után, hogy lépjek a templomba.
Bementem. Evangélikus templom.
A templom padsorai kb. 80%-ig tele előre meredő, figyelő gyülekezettel. Elöl két feketeruhás férfi szónoki pult mögül osztja az észt, soronként felváltva: németül, majd magyarul.
Ha eltekintünk a szöveg tartalmától az marad, hogy a hangsúlyok mindkét nyelven forrongóak, agitálóak és buzdítóak voltak. Nekem a templomról más jutna eszembe, nem ez... Kissé émelyegtem az első 10 perc után.
Lassan körvonalazódott, hogy egy véget nem érő mocskolódás közepébe csöppentem, amelynek fő célpontja a pénz, az általa igazgatott világ bűnössége és a gazdagok voltak.
Hogy ki milyen véleményen van ezzel kapcsolatban...nem tudom és nem is érdekel.

De mindez egy olyan templomban hangzott el, ami napközben zárva van, csakúgy, mint a többi templom túlnyomó többsége. Miért van zárva Isten háza, ami elvileg mindig és mindenkor mindenki előtt nyitva áll? Hát hogy a rengeteg arany cuccokat el ne lopják.

És ha már templom, prédikáljunk egy kis bort is, méghozzá forralt bort. Az osztrák kollégák vacsora meghívását udvariasan visszautasítottam, mert...valahogy most nem esett volna jól a vacsora két pasival. Most, hogy már van Kedvesem...(pedig azt mondta Csillagszemű, hogy ne kérjek engedélyt, menjek velük nyugodtan...) Persze, mentem volna, ha lett volna kedvem. De inkább forraltboroztunk a karácsonyi vásáron a Vörösmarty téren.

Múlt éjjel meg a Szabó Győzővel álmodtam. Rajtam feküdt az a nagy erotikus teste, zihált a sötétben, egy-két ujját a csiklómra szorította és próbált ellenállni az ejac. preacoxnak. Pedig nem is volt bennem...Rettenet erők működtek a szervezetében, nekifeszült, ellenállt...Én meg felijedtem és persze, hogy az én egy-két ujjam volt ott, nem az övé... Nahát, mik vannak.

Ami pedig a morzsák után a Nagy Falat, ahhoz még idő kell, hogy le tudjam írni...