Avagy mindenes fiók tartalmát csakis védőfelszerelésben szabad  szanálni.

"Kedves!

Azt gondoltam, soha nem fogsz odáig eljutni, hogy a kézírásomat olvasd.

Az elmúlt időszak alatt nem akartam írni csak úgy...Most itt vagyok és rengeteget tudok írni, reggelig. Örülök Neked nagyon. Rengeteg dolog forog az agyamban, nem is tudok olyan gyorsan írni.(...)

Ott kezdődik, hogy MIÉRT?

Nem bírom elfogadni a válaszokat, de nem számít, mert tudom: én jól választottam.
Nem szabad éjjel-nappal a nyakadban lógjak, mert megunsz (néha látom rajtad, már meg is történt...) Mindig rossznéven veszed tőlem, hogy ezt mondom, de én tőled nem vártam semmit és túl sokat kapok. Mindig csak kapok és szánalmas próbálkozásaimmal a végére ott tartok, hogy jótékony kezed kisegít. Hiába mondom és írtam le, hogy nem várok semmit, nekem már régóta Te vagy a mérce. Már szinte mindenkit Hozzád hasonlítok és néhány mondatból kiszűröm, hogy milyen szerencsés vagyok, mert hiszen nekem van egy sokkal jobb ismerősöm...Néha átkozom magam, hogy nem mondhatom, hogy "otthon", de néha áldom az agyamat.

Azt hittem, Te hallgatsz a józan észre és az első hónap után rájössz, hogy én is csak egy vagyok a sok "nem a Te eseted" közül. De -szerencsémre, máig sem értem, miért- Téged nem tudtalak befolyásolni. Semmi köze ennek ahhoz, hogy önértékelés, csak van egy ún. etalon.
Még mindig azt tartom, hogy ha majd egyszer vége...akkor 1 hét alatt túllépsz rajtam, mert az új és az újabb nem hagy majd időt a szentimentalizmusra. Nincs mit tagadni, így a jó. Bár, hozzáteszem, hogy eszméletlen szerencsésnek érzem magam.
Még mindig ott tartok, hogy eszméletlenül hiányzol minden pillanatban. Olyan, mint egy tűzvész. Néha megjelensz -teljesen mindegy, hogy hol, mikor, miként, hol találkozunk- mint egy szakavatott tűzoltó eloltogatod a nagy részét, de amikor elmész vagy elmegyek tőled, mérget vehetsz rá, hogy 3-4 órán belül megint ég az egész ház. és nem tudom, mikor lesz megint tűzoltás.
A tűzoltásba sokminden belefér: telefonon beszélgetés, áhított pillantás a távolból, esetleg érintés, simogatás, csók, forró tested, ölelésed. Eddig még nem tapasztaltam, hogy ne lett volna igazi. Remélhetőleg nem vagy ilyen jó színművésznő.
Egyszerűen beléd vagyok habarodva, csak remélem, hogy nem dönt nyomorba se engem, se Téged. Túlságosan forró vagy a takaró alatt. Én meg túlságosan éhes. 
Most már nem is bírom tovább...és leteszem a tollat, és odabújok hozzád...

Jerry "          

valahol 1996-2002 között, október 20-án