"El Dorado, a mesés aranyváros, ahol a kincsek halomban állnak, évszázadokon át foglalkoztatta az ide érkezőket, és biztosította az utánpótlást a megalapított városok számára. Az El Dorado jelentése: "a bearanyozott ember".  
 A Spektrum TV műsorán legközelebb ma 12:20-kor vetítik ezzel a címmel a romániai aranybányákról és annak hatásairól szóló filmet. Én pár napja láttam és nagyon ajánlom mindenkinek.

"Miről is szól a „verespataki ügy”?

       Egy erdélyi falu, Veresbánya – románul: Rosia Montana – helyén tervez aranybányát nyitni a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) román-kanadai vegyes vállalat. Verespatakon (nem mellette, hanem alatta, rajta, benne) taláható ugyanis – amint a feltárások egyértelműen bebizonyították – Európa legrégibb máig fennmaradt aranybányája. Amint a próbafúrások nyomán kiderült, a környező hegyek rejtik ma is a világ egyik legnagyobb, 1,5-2 milliárd dollár haszonnal kecsegtető aranykincsét: a mérések szerint 330 tonna aranyat, és körülbelül 1600 tonna ezüstöt.
       A román állam 1997-ben az RMGC 80 százalékos kanadai tulajdonosának, a Gabriel Resources Ltd. cégnek hárommillió dollárért az egész térségre kiterjedő, 25 évre szóló bányászati jogot adott. A cég eddig 90 millió dollárt költött a bányaprojektre. Az ércmennyiségből mintegy 10 millió uncia aranyat és 54 millió uncia ezüstöt lehet hasznosítani, ez az aktuális világpiaci árakon 4,67 milliárd dollár hasznot hajtana. A projekthez szükséges teljes befektetést 600 millió dollárra becsülik: a legnagyobb tétel a feldolgozó üzem félmilliárdos költsége.
      A bányászat nyomán azonban háromezer hektárnyi terület válna kopárrá és súlyosan szennyezetté. A kibányászott aranynak több mint 80 százaléka a kanadaiakat illetné, a román fél alig kapna belőle valamit, s a 15-16 évre tervezett munkálatok befejeztével a környezet helyreállítása is az államra maradna.
     A helyi és a nemzetközi környezetvédők ellenzik a verespataki beruházást, a vállalkozás ellen emelte fel szavát 1200 tekintélyes nemzetközi szakember és egyebek között a román tudományos akadémia és a román ortodox egyház szent szinódusa is. Hiszen amennyiben a tervekre Bukarestben rábólintanak, mintegy 900 ház, csaknem kétezer lakójának kell a térségből elköltöznie, több templommal és temetővel együtt. A település helyén 600 hektáros derítő épülne, 180 méter magas gáttal, amely a 2000. januári tiszai katasztrófát okozó nagybányainál százszor nagyobb lenne, s amelyben szintén ciános zagyot tárolnának (az aranyat cián segítségével nyerik ki, amit hatalmas ciános tavakban ülepítenek)."

A film többek között arról szól, amit a hírekben már hallottunk. De ha 40-65 éves, sokat látott, sokat tapasztalt, kemény, szikár falusi férfiak könnyeikkel küszködve vagy a kamerától elfordulva  a vízből kampóval kifogott, több mázsa halat siratják, akkor az több, mint egy hír a sok közül.
Ők halászták ki ugyanis a haltetemeket, az apróktól a méteres, csodaszép példányokig, növényevőket, ragadozóhalakat. Mindet, egy szálig.
A völgyben szinte az egyetlen munkalehetőség a fiatalok számára a kanadai "aranygyár". Mielőtt azt hinnénk, hogy teljesen békés szándékkal jöttek: Jockey Ewing ságrulna az irígységtől módszereik láttán.
A 900 háztartás elköltöztetése nem megy olyan egyszerűen, mint ahogy hitték a tengeren túliak. Talán náluk ismeretlen fogalom a szülői házhoz, az anyaföldhöz való kötődés. Ámultan csodálkoznak: hogyhogy nem kell a szegény parasztoknak a sokezer dollár a viskóik helyett?
Pedig a kanadaiak bedobtak mindent, amit tudtak: egy-két lakosnak, aki meglépte a változást, annyi pénzt adtak, hogy lett új házikó az öregeknek, a lánynak és még egy autó is, sőt, a lány lakodalmára is futotta a kárpótlási csomagból. Aki a helybéli temetőben nyugvó halottai miatt nem mozdulna: "MEGOLDJUK!" felkiáltással költöztetik a halottakat is... A kanadaiak fizetik az exhumálást, az új sírhelyet, az új sírkövet, új temetést, mindent. Pénz nem számít, telik a 300 tonna aranyból.

Aki ennek ellenére kitartóan ellenáll, azzal viszont nem bánnak kesztyűs kézzel. A fiatalokat megfenyegetik: ha nem költözöl, kirúgunk és éhen döglesz. Ha anyád-apád nem költözik, kirúgunk és éhen döglesz. A kertekbe folyamatosan be-betörnek "ismeretlen tettesek". Ugyan nem visznek el semmit, hiszen semmilyük sincs ezeknek az embereknek, de lélektani nyomás alatt tartják őket. A néhány megüresedett házat nyomban bontani kezdik, ezzel is jelezve, hogy a makacskodók napjai meg vannak számlálva.
Ugyan még nincsen kész a környezetvédelmi hatástanulmány, de a bontásokat már elkezdték, bízva abban -és valószínűleg igazuk is van- hogy a román állam, aki kb. 16-17%-os tulajdonos a projektben, már nem fog visszalépni.

Ennél még az is emberségesebb megoldás lenne, ha egyszerűen kivárnák, míg ki nem hal a falu lakossága. Az átlagéletkort nagyjából is 75 év felett lehet.
Meg is vagyunk döbbenve, meg nem is, hogy ilyesmi manapság még létezhet.
Tudjuk, hogy pénz beszél...és mocskosul káromkodik.