Kedvesem épp ma 28 éves és 1 hónapos.

Felénk nem sok újság van.

Tegnap bablevest csináltam, ami még önmagában véve nem kerülne be a fél hetes hírekbe, de még a Fókuszba sem, de sütöttem sütit is hozzá. Na, ugye hogy érzed Te is a rettegés fokát...?
Körömlakkozós szingliből lepénysütő asszony leszek még a végén.
Ha nem vigyázok.
(De vigyázni fogok)

Márcsak azért is, mert már az orgazmus sem a régi. Résen kell lennem.
Egész eddig relatíve jól elboldogultam az erotika-szexipar fegyvertárával, célirányosan haladtam időről időre, orgazmusmentén. Mert arra vágytam.
De mostmár...eltűnik a segítő jobb a takaróm alatt, majd némi türelmetlen és értelmetlen szöszmötölés után előhúzom, rácsodálkozom saját kezemre...

"Hülye vagy? Te nem erre vágysz...Te nem ezt akarod. Kit akarsz becsapni? Neked az Ő keze, pontosan az Ő érintése, simogatása kell... Amikor találkoztok és megpillantod a kezét, a tiszta, szép formájú körmeit a hosszúszép ujjai végén... Már attól áradni kezd az a bizonyos tejjel-mézzel folyó Kánaán a lábad közt... Mert tudod, milyen csoda vár rád...mert még elevenen él az emlékezetedben, hogy reszkettél a gyönyörtől, mikor legutóbb lapozgatott ide-oda a nedves öledben...Ne hidd, hogy ezt bármivel is pótolhatod... Sem a saját érintéseddel, sem a műlófaszokkal..."

Hát, nagyjából így állunk.
Amig nem tudtam, mi hiányzik, nem hiányzott annyira.

Lelkileg kicsit hullámzok, mint Jessica Alba hasa a Sin Cityben. Hol lent, hol fent...
Hol örülök és hálát adok, amiért Kedvesem nem adta fel, hanem kitartóan ostromolt, hol pedig olyan távolinak és sci-finek tűnik az egész...Mert gyakorlatilag alig változott valami. Ugyanúgy egyedül vagyok. Mert még messze vagyunk egymástól.
Viszont néha elkapna a sikítófrász, mert már úgy tudunk beszélgetni, meg hallgatni, mint a 10 éves házasok. Tegnap néztem a The nanny egy epizódját. Az orvos eltiltotta őt és férjét a szextől egy időre és beszélgetni próbáltak a hálószobában szex helyett, de sűrű csend telepedett közéjük. Fran sírva kifakadt: Lehet, hogy csak a szex tartja őket össze?
Mi persze nem tartunk itt, de félek attól, hogy kiderül: annyira járt a szám, természetesen mások felé, tanácsok formájában, hogy így meg úgy kellene csinálni... De én most rettegek, hogy unalmas vagyok-leszek és unatkozni fog mellettem az én Kiscsikóm.

Bár...mostanában már azért hallgatok elég nagyokat a telefonban, mert már nem kellenek a szavak...Illetve, amit mondanék, arra úgysincs szó.
Türelem kell.
Sok-sok türelem.
Vajon hol lehet kapni...?