csakis én tehetek arról, hogy mostanában annyi mindenről lemaradtok.
Mára már axiómává lett:
ha lenne miről írnod, akkor nincs időd rá, mert épp megéled ezeket a dolgokat, szóval, nem érsz rá.
Ez is lehet jó dolog.<P>csakis én tehetek arról, hogy mostanában annyi mindenről lemaradtok.</P>
<P>Mára már axiómává lett: <BR><EM><FONT face="Times New Roman, Times, serif" size=4>ha lenne miről írnod, akkor nincs időd rá, mert épp megéled ezeket a dolgokat, szóval, nem érsz rá.</FONT></EM></P>
<P><EM><FONT face="Times New Roman, Times, serif" size=4>Ez is lehet jó dolog.</FONT></EM></P>
<P><EM><FONT face="Times New Roman, Times, serif" size=4>Na, de azért mégis.</FONT></EM></P>
<P align=justify><FONT size=4><EM><FONT size=6>V</FONT></EM></FONT><FONT size=3>olt egyszer egy múlt csütörtök, amikor történtek dolgok. <BR>Második randi. <BR>Az első július 10-én volt és akkor megfogadtam, hogy ezt a pasit nekem meg <EM>kell</EM> kóstolnom. Majd, egyszer. <BR>Nem kell azt elkapkodni, csak óvatosan képben kell maradni, háttérben, de karnnyújtásnyira. Gombnyomásnyira. Esélyt nem adva az <EM>aus dem Auge, aus dem Sinn </EM>féle népi bölcsességnek... Jelen kell lenni kicsit és várni. <BR>Egerből, pár hete küldtem neki smst: "Közelebb vagyok, mint gondolnád..."<BR>Erre felhívott és elmesélte, hogy nem is, mert ő Miskolcról épp Debrecenbe teleportált. Ciki. Mindegy, legalább beszéltünk, követem a koncepciót, lásd fentebb.<BR>Épp ezért kézenfekvő volt neki is, hogy ha nexttime jön Pestre, akkor <EM>akkor</EM>.... Most még dögösebb volt, mint múltkor, viszont sokkal fáradtabb is.<BR>Könnyű vacsora, tudod, nagytányéron kisebb tányér, azon még kisebb tányér, aminek a közepén kuporgott A Falat, csupa olyasmivel körüldíszítve, aminek elvileg semmi keresnivalója egy konyhában vagy a tányéron.<BR><EM>Véletlenül</EM> épp a közelben volt a kölcsönlegénylakás, ahová vettünk egy üveg Tokajit. A lakás pici, gyönyörű és meglepő, deluxe kilátás nyílik az erkélyről a budai várra és a citadellára a szomszédos házak feje felett. Az ember nem is gondolná, mert egy mellékutcás, zsúfolt környékről van szó.<BR>Nagy szükségem lett a borra, mert ekkora csalódást nem lehet józanul kibírni.<BR><EM><FONT size=6>U</FONT></EM>tána hazavitt, elhajtott észak felé, közben már kaptam az üzenetet mási kirnyból, dél-keletről, hogy "<EM>Nagy a csend és kezd hűvös lenni...</EM>" azaz hol a picsába vagyok és miért nem írok már, miért nem halmozom el <EM>Őt</EM> mindösszes figyelmemmel. Persze, ez csak az én lényegretörő műfordításom. Nem, <EM>Ő</EM> nem írna nekem ilyen csúnyákat... csak szépet, mindig szépet, gyönyörűeket.</FONT></P>
<P align=justify><FONT size=3>Az egyik legszebb ajándékot kaptam Tőle az életben: hiányzom Neki.<BR></FONT>Még onnan a kapuból felhívtam és a közepesen hosszú beszélgetés vége az lett, hogy vasárnap találkoz(z)unk valahol félúton, mert az olyan izgi.</P>
<P align=justify>A szombatot átlapozhatjuk, semmi nem történt azon kívül, hogy gondolkodtam a vasárnapon.</P>
<P align=justify><FONT size=6><EM>V</EM></FONT>asárnap pedig Kecskemét volt, de ezt már írtam. Fura ez, hogy úgy szállok vonatra és repülök el innen néha... néha 100-200 kilométerre, mintha csak a körútig mennék, mert ott főznek isteni melange-ot.<BR>Kecskeméttel kapcsolatban követném a kevesebb több elvét: a város egy gyöngyszem, egy kedvenc édesség, amit nem lehet megunni. Nem tudok, mást-mit mondani, csak hogy szeretem. Most még jobban.</P>
<P align=justify><FONT size=6><EM>H</EM></FONT>étfőn ismét egy laza pokoljárás a magyar egészségügyben. Legyen elég annyi, hogy a doktornőnk, akivel meg volt beszélve, másfél órával korábban lelépett, a kartonozóban előkeresték a kartonomat, és nem értették, miért gyanús nekem mindez. <BR>Azért, csezd meg, mert én még életemben soha nem jártam ott. [végül elhitték, hogy <EM>az nem is az én kartonom</EM>...]<BR>Majd kaptam 4 féle kenőcsöt a mindösszes bajaimra.<BR>Anyát legalább útközben jól megnevettettem. Szeretem, amikor nevet.</P>
<P align=justify><EM><FONT size=6>K</FONT></EM>edd. Kollégáim körében elszóltam magam, hogy fodrászhoz készülődöm, erre ma reggel sorban álltak az irodám előtt, kíváncsian. Elismerően hümmentettek, hogy szép lettem.<BR>Mire közöltem, hogy ma <EM>délutánra</EM> szól az időpontom. Erre másképp kezdtek hümmögni majd visszatértek a villáskulcsok, csavarhúzók, egyéb kézi szerszámok nyeléhez.<BR>Valaki vagy valami megszólalt a fejemben, hogy hívjam már fel a fodrászt. És okosat szóltak a hangok, mert az időpontom <EM>holnap délutánra</EM> szólt...<BR>Tehát a szerda reggel már idejekorán körvonalazódott: majd megint sorfal, elismerő hümmögés, helyesbítés, majd tömegoszlató pillantásaim fognak következni...</P>
<P align=justify>Így is lett és ez már itt a <EM><FONT size=6>S</FONT></EM>zerda. Eddig is utáltam a szerdát, a horoszkópom is megmondta...<BR>Ma, pénteken, mikor e sorokat írom, már tudom: a hajvágás egy egzakt tudomány. Minden egyes nyisszantásnak, görbületnek, fésűvel a fejemre mért csapásiránynak meghatározott szerepe van, csakúgy, mint a koszínusz alfának. Keseregve-tombolva jöttem ki a frizőrtől, hogy <EM>ezért</EM> dobtam ki annyi pénzt...De mára, két forgolódós alvással később minden megtalálta helyét a fejemen.<BR>Ezt szakzsargonban úgy mondják, hogy "beállt" a vágás, a frizura.<BR><EM><FONT face="Times New Roman, Times, serif" size=4>Ide kívánkozik még, hogy már azt is tudom: <BR></FONT></EM>semmi irigylésre méltó nincs abban, hogy a belváros egyik legdrágább szállodájában, a város egyik legdrágább fodrászánál a nevemen szólítva köszön a két idegennyelvet beszélő pultos-recepciós lány és a fejmosótálak felől egy ismerős, a testfestő- és kozmetikusmester tegezve-mosolyogva rámköszön. <BR>Ez egy feeling, ami sokakat magával ragad, de engem kevésbé. Nyugtázom, aztán haladok tovább.</P>
<P align=justify><EM><FONT size=6>C</FONT></EM>sütörtökön. Bridgettel. Vagyis nem. Előtte még... előtte még az egész napot, reggeltől egészen műsorzárásig "on-line" töltöttem Kedves Olvasómmal, aki nekem és akiről én is olyan szépeket írtam, meg Vele voltam Kecskeméten is. Klassz és érdekes volt, hogy ő késő délután pl. több, mint 200 kilometerre tőlem otthon tévézett, [<EM>nézd nyugodtan a filmedet, de hagyd így a számítógépet, ne hagyj itt...</EM>] én pedig írtam egy fordítást, meg dolgoztam, mégis úgy éreztem, egész nap együtt voltunk, nyitva volt a chat-ablak a monitoron és az volt az érzésem, mintha csak a lakás másik felében ki-ki tenné a dolgát...<BR>Aztán este Bridget. Lemerítettük a fényképezőgépet. És nagyon sokat nevettünk. Bridgetnél még az egyszerű ásványvíz sem egyszerű. Mert nála még az is trendi.</P>
<P align=justify><FONT size=6><EM>P</EM></FONT>éntek. Fáradt vagyok. És még nagyon sok a dolgom. És még így is sokminden kimaradt.<BR>Viszont már nem írok többet ezekről a napokról.<BR>Ja, de. ezt még muszáj. Hát ez haláli.</P>
<P align=justify>Csütörtökön reggel a Radio Cafén Tony Bennett meg Frank Sinatra ébresztgettek. Nagyon klasszul csinálták, pont, ahogy szeretem... lassan, simogatósan...Meg is lepődtem, mert Sinatra a Nirvana által elhíresített <EM>Smells like teen spirit</EM> című számát énekelte. Swingben, persze.<BR>És erről, leginkább a swingről rögtön Glenn Miller jutott eszembe. Tudod, nem az igazi, hanem a pszichiáter, akivel a múltkor sikerült összegabalyodnom, egy kósza éjszakára...<BR>És akkor jön anya és meséli, hogy új doki van a szakrendelőben, nagyon rendes és úgy hívják, hogy "Glenn Miller"... <BR>Baszki.<BR>Nem nagyon mertem kérdezgetni anyut, hogy hogy nézett ki a doki meg hány éves... Vajon mennyi az esély arra, hogy egy egyátalán nem gyakori nevű fasziból kettő legyen és mindkettő pszichiáter?</P>
