Délután Orsi vár és megyünk a beharangozott Széchényi-fürdőzés felé. Tényleg annyira izgult, ahogy mondta is: mint a kisgyerek karácsonykor... Nagyon szép érzés, hogy örömet okozhattam neki egy ilyen aprósággal.

Nem is az én életem sztorija lenne, ha a sakkozós-forróvizes medencében nem pillantotam volna meg egy feledhető elvált fickót, akit itt szedtem fel és egynek jó volt... Tipikusan "apukás" nyammogás... Brrrrrrrrrrrrrrrrrrr...

Valahogy ott mocorgott a gondolataim között, hogy olyan finom lenne Orsi fejét a medence falának támasztani és végigcsókolni a vízcseppekkel szórt fehér nyakát... Nem merem... Nem is akarom. A barátsága többet ér, mindennél.

Jót beszélgettünk az autóban, aztán hazavitt. Hullafáradtak voltunk mindketten. Hiába, na, hát úgy kiszívja az embert a ...a... víz ....