Van, akinek minden felhő egyforma.
Van, akinek minden kínai egyforma.
Van, akinek minden komolyzene egyforma.
Pedig dehogy.
Van, akinek minden Vivaldi egyforma...Pedig dehogy. Kifejezetten jobban imádom az évszakokon kívül eső concerto-it. Ugyanaz a szerkezet, építkezés, mint a 4 évszak 12 része, a vonósok még a hihetetlen hangmagasságokat is kristálytisztán adják vissza, mégsem macskazeneként nyávog, hanem mintha idegszálaimat egy tündér pilleujjai masszíroznák... Ennek jegyében telt a tegnap estém egyik fele.
A maradék időben megnéztem sokadszorra is a Spektrum-on a Versace-gyilkosságról szóló doku-anyagot. Nyilván nem tudom megítélni a filmben elmorzsolt könnyek valódiságát, de érdekes. Biztosan leadják még sokszor, nagyon ajánlom.
Orsival tegnap megbeszéltük, hogy megmutatom neki szerény világom egy újabb szeletét: most épp a Széchényi-fürdőt. Itt is Jerryvel jártam először, évekkel ezelőtt. "A testnek - a léleknek" -élmény.
Kizárólag hűvösebb évszakokban 4-7-ig.
Következetesen csak a kinti medencékben. Szeretem a kastélyudvarra emlékeztető külső-belsőteret. A forró pára köddé dermedve gomolyog a vízfelszín felett, kettőig sem lehet látni, ellazít a pezsgőfürdő bizsergése... Ha már sötétedni kezd, bekapcsolják a víz alatti fényszórókat... És az emberről leáznak a gondok a lágyan ringó apró hullámokban... Télen nagy pelyhekben hull rám a hó, miközben nyakig merülök a 38°C-os gyógyvízben... ha már ráncosra szívta a víz a tenyerünket, lazíthatunk a büfében, némi forraltbor társaságában... Szilveszterkor megengedik, hogy pezsgőzzünk a medencéknél.
