Szombaton reggel elbúcsúztunk: ő motorra ült én pedig a másik oldalamra fordultam. Beszéltünk róla, de nem számítottam rá igazán, hogy nemsokára tényleg kocsiba kell ülnöm, hogy haza hozzam őt - a motorja nélkül.
Hosszas, több hónapos, Ikrek-jegyű tépelődést követően ugyanis tegnap előtt tényleg becserélte a 3 éves Hondát egy új KTM Duke típusú vasra, ami valószínűleg ezen a héten jön meg. Ebben a hónapban járt le épp a nagyhitel a nagyautóra, szóval muszáj volt, érted.
Remélem, azért engem majd nem cserél le egy újabbra.

Kiccsaj szombaton még kapott búcsúzóul egy hatalmas frászt az apjától, mivel megint este 8 helyett negyed tízkor jött haza. A körítés annyi, hogy ugye amikor én idegeltem magam ilyen vagy hasonló dolog miatt, akkor én ugye mindig túllihegtem, ez nem katonaság, stb. Úgyhogy most nem szóltam egy szót sem, csak hallottam a pofont, meg a lebaszást. Na ugye, kérem: nem én viszem túlzásba a dolgokat. (Folyománya: a nyarat a gyerek a szobában fogja tölteni. Amore pedig egyre gyakrabban emlegeti a bentlakásos iskolát.) Szóval új értelmet kapott a könnyes búcsú szókép, ma pedig elutazott a gyerek az osztállyal 1 hét táborba.

Én mostanában azt csinálom, hogy két régi, gyermekileg összefirkált, naptól sárgult fiókos fa komódot próbálok felújítani. Vagy másképp: próbálom megmenteni őket attól, hogy kidobásra ítéljem mindkettőt. Mindezt fehér lazúrfestékkel. Az egyik már majdnem kész. Hunyorogva ráfogható, hogy kicsit landhaus-stílusú lett. Megtarthatóak, vállalhatóak, kaptak a sorstól és tőlem még pár évet.
Este viszont kaptam egy szar emailt és visszaütött a gereblye: próbálkozhatok én, megjátszani a profit, meg hogy ura vagyok a helyzetnek: valamit azért mindig elfelejtek. Most pl. egy csekket befizetni és jött fizetési felszólítás. Na most ez úgy van, hogy imádkozhatok, hogy ne regisztrálják sehol, ráadásul Amore nevére....
Most nem azért, de megint a kurva kölyök. Ugyanis rendeltem neki áprilisban a novemberi szülinapjára egy falinaptárat. Csak persze aznap is jól felbaszta az agyamat és az egész küldeményt behajítottam valami sarokba, vagy a ruhásszekrény tetejére, mondván, hogy meg se érdemli és leszarom...és ott is maradt. Egészen mostanáig. FKV.

Egyébként szervezgetünk egy egyhetes balatoni kis nyaralást, anyuékkal, tesómmal. Ha valaki tud jó, szép szálláshelyet, július 28-tól, írjon.